túrabeszámoló

Közép-dunántúli Piros – Zirc → Eplény, avagy első tapasztalatok egy többnapos túrával

Az idei évre – a járvány előttazt is terveztem, hogy több éjszakát töltök a szabadban, illetve idénre feladva a külföldet elkezdtem kész hazai túrákat, vándorutakat gyűjteni.

A címét egyébként annyiban módosítanám, hogy inkább az első kétnapos túráról van szó, amikor jelentősebb távot szerettem volna mindkét napon teljesíteni, miközben minden szükséges felszerelést, ételt-italt magammal hordok és erdőben hajtom álomra fejem.

A bejegyzés csapongó fókusza inkább a felkészülésről (felszerelés összeállítása, hasznossága) és a mentális, fizikai terhelésről fog szólni,

mintsem a KDP Zirc-Eplény bakonyi szakaszának bemutatásáról.

Ha az ember maga elé veszi a térképet láthatja, hogy a hivatalos utat követve ez úgy 75 km, talán 1600-1700 méter szintemelkedéssel (pontos számokra nem emlékszem). Eredetileg az odvaskői esőbeállónál terveztem éjszakázni, viszont az internet felhívta a figyelmemet a Szár-hegyi kilátóra.
Megérte a kitérőt? Abszolút.

A hétvége eredménye a GPS-ben bízva valamivel több, mint 94 km lett 2000+ méter szintemelkedéssel, amit 5+ km/ó sebességgel abszolváltam.

Strava link 1, 2.

Mit élveztem a legjobban?

Ismerem magam és a határaimat

Tisztában vagyok az mentális, fizikai erőnlétemmel; azaz tudtam mit és mennyit kell vinnem enni, inni, vagy milyen ruházat, derékalj, hálózsák biztosít kényelmes viseletet, relatív kényelmes és meleg alvást és természetesen mekkora távot tudok bejárni.

Derült elégedettséggel nyugtáztam, hogy izomzat szempontjából egyáltalán nem viselt meg a két nap, s bár korábban sérült bal térdem baj nélkül megugrotta a terhelést, az eddig kiválóan működő jobb némileg még most is tiltakozik. Feltételezem a fokozatosság elve sokat enyhített volna ezen, de az a gyengéknek való.

KDP-04

Bivak, emberhiány és persze az erdő

Kint aludni még mindig szuper klassz. A kilátót azért választottam, mert a fotók alapján masszívnak, ráadásul bivak-kompatibilisnek tűnt, ráadásul egy gyors insta-check alapján kvázi ismeretlennek is számít.

KDP-02-Szár-hegyi-kilátó

Valamivel este nyolc után értem oda, inkább mentálisan megfáradva. Vacsorámat még lenyugvó nap utolsó sárgásvörösbe hajló sugaraiban és egy család kíváncsi tekintetében fürödve költöttem el. Amint elégedett mosoly keretében letettem a sporkomat viharos széllökések vették ölelésükbe a kilátó dacoló magasát, így kénytelen-kelletlen újragondoltam az éjszakázás pontos helyét.
Az emeletről végül az épület látogatható részén kívül eső, kvázi alapzati építménybe költöztem át. A relatív zártság miatt a légáram szellővé szelídült és pedig nyugodtan hajthattam álomra fejemet.

Az éjszaka kétségtelenül eseménytelenül telt; zaj, nesz elvétve, békés álom kísért a pihenés országába, bár gyakran fel-felébredtem néhány perc erejéig. Részben mivel a tíz fokig komforthőmérsékletű decathlonos hálózsákomat a hajnali nyolc fokban kevésbé éreztem melegnek (ekkor felöltöztem és az megoldotta), valamit bár a Savotta derékalj, ugyan meggyőzően szigetel, azért vissza kell szoknom a földön fekvés kényelméhez.

Viszont visszatérve a bivakolás örömeire. Madárszóra kelni háromnegyed négykor a felkelő nap bizonytalanul kéklő fényében, amikor barokk festmények felhőinek utódai méltóságteljes lomhasággal kergetik egymást, friss méregerős kávét kortyolva határozottan nem rossz.

Nézelődés

Szemlélődés és reggelizés után kicsivel hat óra után indultam és mivel az idő korán, a madár pedig nem járt arra megfigyelhettem az erdő amúgy rejtőzködő állatait.
Fürkésztem legelő szarvasokat, szökellő őzeket, hullámzó görényt, géppuska sorozatokat leadó harkályokat, de legfőképp nem keresztezte utamat egyetlen ember sem meglehetősen hosszú ideig (erre a szakasz ismeretlensége és a szakadó eső is rásegített) és ebben van valami csoda.

A teljesség igénye nélkül, össze-vissza néhány kép.

KDP-05

KDP-05

KDP-05

Persze időszaktól függetlenül rácsodálkoztam a természetre; összementem bükkök árnya alatt, meglapogattam kőrist, hársat és tölgyet, eláztam combig érő csalántól és más aljnövényzettől a szitáló esőben, átszeltem vastag párafelhőket, dombokat, sűrűn benőtt területeket, mezőket, patakokat, megálltam kilátókon, tó mellett, magamba szívtam végtelen hagymaszagot és ettem medvehagymát, félreálltam terepmotorosoknak, megtépett növény, szél és eső, szenvedtem, nevettem, vasárnap teljesen szétáztam, de összességében imádtam a két napot.

Mit fogok másképp csinálni?

Felszerelés

Hátizsákomat kicsit ügyesebben, a helyet jobban kihasználva kell megpakolnom; valamint csökkenteni a súlyát. Ugyan a végső 14-15 kilót nem feltétlenül érzem soknak annak fényében (nyilván csökkentés a cél), hogy két napnyi holmit, ételt-italt vittem magammal, de a három liter vizet például sokszor feleslegesen cipeltem.
Némi űrtartalomra és vízszűrőre jött meg tehát az igény (előbbinél plusz rendelt pouchoktól várom a megoldást, utóbbinál még gondolkodom a különböző típusokon).

Akármit mond az előrejelzés, esőkabát (és esőhuzat a zsáknak) kell. Becsületére legyen mondva fél napot egészen jól bírt a szélálló softshellem és a hátizsákom is, de utána előbbivel együtt teljesen, utóbbi a részlegessel különcködött, így a tervezettnél sokkal rohanósabbra kellett fognom a tempót, az utolsó húsz kilométeren gyakorlatilag robotpilótában hasítottam a cél felé a kényelmes tájat megfigyelő tempó helyett. A vonatot elértem és még csak nem is fáztam.

Ez a kettő tanulság az összélményt érdemben nem rontotta, csak hozzáadott.

Alapértelmezett