túrabeszámoló

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.
Turul-emlékmű a Szelim-barlangtól
A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.
halszemes kilátó
Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik_szint

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Gerecsei kékség, avagy gerecsei látnivalók

Gerecse hosszú ideje szerepel a képzeletbeli, “Bálint kérlek, túrázz ott is” listámon. Eredeti terveim szerint az ismerkedést a Gerecse 50 keretei között abszolváltam volna, ez végül két ok miatt hiúsult meg. Legfőképp nem szeretem a tömegrendezvényeket, másrészt – ahogy már meséltem nektek – mentális fáradtságom akadály ebben.

Mivel legutóbb utoljára február elején vittem barátokat túrázni, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és együtt hódítjuk meg Gerecsét.
Az útvonalhoz döntően az Országos Kéktúrát használtam és a következőképp terveztem: indulás a komárom-esztergomi Tokodról (a település autóval elérhető a 10-es főúton; közösségi közlekedést választva az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon) beérkezés pedig Tardosba.

→ Táv: 29,74 km, emelkedés: 1127 m, lejtés: 957 m.
→ Nehézség: a túrát főként a távolság/szintemelkedés aránya, illetve a terep technikai nehézsége miatt közepesen nehéznek ítélem, ugyanakkor a rendszeresen sportoló nehézség nélkül tudja teljesíteni.

A legfontosabb állomások, látnivalók:

  • Hegyes-kő (311 méter) – Tokod központjától (pecsételő az Aladár kocsmánál rejlik, OKTPH_63_B) a kék jelzést követve kaptathatunk fel a csúcsra, érdemes letérni a hivatalos túraútról, mivel az a csúcsot nem érinti.Hegyes-kőA látvány befogadása után keressük a leesett állunkat; a Duna kanyargó túlpartján látszik a Börzsöny szlovák folytatása, tiszta időben könnyen kivehető az Esztergomi Bazilika (a szerencse épp velünk tartott), Pilis hullámzó vonulatai, Gerecse csúcsai.
  • Utunkat folytatva némi ereszkedés és a Kis-kő elhagyása után a tokodi pincék különös hangulata közt találjuk magunkat (szintén pecsételőhely a Kavics Lak felhajtójánál, OKTPH_63_A).
  • Visszaérve az erdőbe, ismét érdemes valamelyest letérni a kijelölt, fenyvessel körülvett útról, hogy a Kőszikla (297 méter) mészkő csúcsairól újra megcsodálhassuk a kilátást. Mi itt fogyasztottuk el jóízűen tízórainkat is.
  • Innen a mogyorósbányai pecsételőhely felé igyekeztünk, melyet a Kakukk söröző ajtajában találunk.
  • Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt közt gyönyörű recepeföldek mellett haladunk el, amik ugyan ottjártunkkor még nem sárgán, de hullámzottak. Az utóbbi településen két pecsételőhelyen is igazolhatjuk a teljesítést (Mama Celestina büfé és egy öreg tölgyfa a templom mellett OKTPH_61_1 és OKTPH_61_2).
  • A(z egyik) pusztamaróti pecsét (OKTPH_60_1) a lucfenyőn található, közelében a régi helyi temető található.
    lucfenyő jelekkel
  • Innen az egyre emelkedő ösvényen megkerüljük a Kis-Gerecsét, megcsodálva a meredek domboldalon pompázó medvehagymát, a sudár bükköst, a rendre felbukkanó meredek, moha borította mészkősziklákat. A szakasz végén várja a túrázókat a Mária-kegyhely tövében egy kedves pihenőhely.
  • Itt még követjük az Országos Kéktúra útvonalát egészen a következő pecsételőhelyig, a Gerecse üdülőig, ahol a kerítésen át látjuk a Serédi-kastélyt is.
  • Itt térünk át a kék háromszögre, hogy meghódítsuk a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsát. Ugyan a táj csodás, de cserébe jelentős emelkedővel is megajándékozza az arra tartó kirándulót. A tévétoronyig régi, romlott állapotú szervizúton baktatunk, hogy szemünket végül 123 méter magas tornyon pihentessük meg. Maga csúcs úgy hatszáz méter után várja a még mindig lelkes túrázókat. A lejmenetbe váltó úton kivágott fák nehezítik a haladást.
  • Az első adandó alkalommal visszacsatlakozunk a kékkel jelzett útra, így még egy pecsétet abszolválhatunk a Bánya-hegyi erdészháznál (OKTPH_63). Mi az épületbe is beóvatoskodtunk, érdemes körültekintéssel lenni, mert a tető statikája kevésbé megbízható.
  • Mivel túránk közelít a 30 km-hez és túl van az 1100 szintemelkedésen is, egy hajtűkanyart húzva a zöld jelzésre csatlakozva Tardos felé vesszük az irányt. A településen a Kemencés fogadót választottuk meleg vacsora elfogyasztására.
    A Budapestre tartó buszra a Tardos, süttői elágazás megállóhelyen szállhatunk fel.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Ajánlom figyelmetekbe a miáltalunk teljesített verziót is, Strava mutatja is.

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik_szint

Alapértelmezett