túrabeszámoló

A Budai-hegység nyugati csücskétől a Zsámbéki-medencéig

Mostanság rákaptam a Piliscsabától induló túrákra, akad itt még bőven fehér folt, amit szeretnék bejárni, vasúti vonalak mentén maradva.

Ezúttal az unalomig ismertnek hitt Budai-hegység egy kevésbé látott arcát mutatom be

egy távban kicsit hosszabb, de szintben nem kiemelkedő túrával.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

Utunkat Piliscsaba vasútállomásról kezdjük a kéken átszelve a várost. A starttól számított negyedik kilométer környéke után térünk le egy jelöletlen útra, délnyugatra az Ezüst-rét felé. A táj a bokros, ligetes, kicsit sztyeppe hatású füves ruháját veszi fel a túrázó tiszteletére, elkerített területeken pedig fásítás zajlik. A jelöletlen út előbb élesen nyugatra, majd délre fordul.

Amint rálépünk a sárgára a túra során először pillantjuk meg délkeletre a Meszes-hegyet és keresztjét, amit azonban ténylegesen most nem érintünk.

Itt térünk rá a sárga, a mész jelenlétére nevében utaló, Fehér-útnak nevezett szakaszára is.
A Zajnát-tető három csúcsának bejárásáért erről egy kicsit letérünk, azonban megéri kaptatni, fent szép panoráma fogad.
A csúcs a maga 341 méterével megtévesztően hangozhat, mivel azonban a Budai-hegység nyugati csücskén állunk, a látvány önmagáért beszél; Pilis, Gerecse, Zsámbéki-medence és a Budai-hegység is képviselteti magát, s lelkesen integet vissza a tátott szájú turistára.
Felérve darabokban, csöndesen rothadó fenyőfák, száradó tölgyek, megtépett fák, bokrok, hajlongó fű és heves szélrohamokban táncolva tovagörgő felhők fogadtak.

Bővebben…

Alapértelmezett
ismeretterjesztő

Tűzgyújtás szabályai

A tűzhöz a pragmatikus szinten túl is valami ösztönös, elemi módon kötődünk, minden bizonnyal nem véletlenül. Érthető hát, hogy amikor szabadban töltött idő során is szívesen hódolunk egyik legelső találmányunknak.

Milyen szabályozásokra és praktikus lépésekre kell és érdemes figyelnünk ilyenkor?

Tüzet rakni csak a kijelölt helyeken szabad, azonban ott sem mindig. Ellenőrizzük tehát minden alkalommal, hogy a környéken épp engedélyezett-e a tűzrakás. Erre egy kiváló lehetőséget nyújt a hivatalos állami, stílszerűen tűzgyújtási tilalom térképnek nevezett honlap.

Tűzgyújtás előtt és közben

Az egyéni felelősség természetesen a tilalom hiánya ellenére sem kerülhető el, így szerintem a következő lépések mentén érdemes járni:

  • Lehetőség szerint kijelölt helyet válasszunk, ha nem, tegyünk kőgyűrűt köré, vagy ássunk neki gödröt.
  • Tisztítsuk meg tűzrakóhelyünket és környékét a szerves hulladéktól, száraz levelektől, ágaktól stb. és legyen kellő, néhány méteres távolságra egyéb éghetőtől.
  • Maradjunk kontrollban – biztosítsunk vizet, földet az oltásra, gyűjtsünk elég tüzelőt és válogassuk szét méret és funkció szerint (éleszték, gyújtós, apró- és tüzifa), épp szükségünknek megfelelően nagy tüzet rakjunk, végezetül valaki mindig maradjon a közelben felügyelni.
  • Gondoljunk a szélre; erősségére, irányára, hiszen a szálló forró pernye, szikra könnyen tüzet okozhat.
  • Csak akkor távozzunk, ha tüzet teljesen eloltottuk; azaz kezünket felé tartva egyáltalán nem érzünk hőt.
Hogyan oltsuk el?

Mi is kell az égéshez? Hő, levegő és tüzelőanyag. Ha ezek valamelyikét kivesszük az egyenletből a tűz kialszik. A hőt hirtelen legegyszerűbb vízzel csökkenteni, hiszen a hirtelen gőzzé válással azt tetemesen csökkenti.

Kövessük a következő lépéseket:

  • Várjuk meg, amíg a tűz teljesen hamuvá ég, hiszen úgy sokkal könnyebb dolgunk lesz. Ezért sem érdemes túlontúl nagy máglyát rakni vagy állandóan táplálni (kis kályhámat egyébként ezért is szeretem; kevés tüzelő kell hozzá, viszont szikrafogó híján nyílt tűznek számít).
  • Ha még áll, óvatosan döntsük szét a rakást, törjük kisebb darabokra a még izzó fadarabokat.
  • ”Gereblyézzük” össze a parazsat, zsarátnokot egy kupacba, szórjunk rá földet és csak aztán öntsük le bő mennyiségű vízzel. A keletkező sár nem csak lehűti, de levegőtől is megfosztja a tüzünket. Ezt kevergessük, mozgassuk át és ismételjük szükség szerint. Ezt tehetjük akár egyszerűen egy faággal is, nagyobb sütögetésre készülve segít egy kerti ültetőkanál, ásó.
    Főleg hosszabb, nagyobb tüzelésnél a talaj s vele akár a gyökerek is hajlamosak felmelegedni, így ezen a részen ne spóroljunk.

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Pilistől a Budai-hegységig, kitérő a Zajnát-hegyek felé

A legutóbbi pilisi túra után visszahívott a természet; egyrészt szerettem volna megosztani a túraútvonal élményét barátnőmmel, másrészt az említett két felfedezendő szakasz közül legalább egyet meglátogatni, méghozzá a Zajnát-hegyek dolomit szikláit és a kopárfásított domboldalait.
Az útvonal eleje megegyezik az eredetivel, majd a Jági-tótól az első számú rövidítési opciót követtük (lásd eredeti bejegyzést), leginkább hosszból csíp le, szintből kevésbé.

Letérni nagyjából 5.6 kilométer után kell a pirosról kelet felé egy jelöletlen ösvényre a Vörös-hegy előtt úgy 400 méterrel. A kitérő hossza egy leheletnyivel hosszabb, mint 2 kilométer, úgy 100 száz méter szinttel, kényelmesen sétálható.
Jági-tótól azonban már végig a pirost kell követni; a Hosszú-árokon, majd a Nagy-Szénáson (nézzétek meg mekkora különbség volt a látványban néhány nap alatt) át értünk be Nagykovácsiba.

A bejegyzés azonban nem a klasszikus túrabeszámoló lesz, nem lesz kész útvonal itinerrel, inkább egy látnivalóra próbálja felhívni a figyelmet.

Bővebben…

Alapértelmezett
ismeretterjesztő

Kotyogós podcast vendégség

Bemelegítés

A minőségi (kétszer, töltőtollal aláhúzandó) beszélgetős műsorok, adások mindig is érdekeltek, házimunkához kiválóak (bár fogalmam sincs mikor fogom bármelyiket hallgatni, ha egyszer valami csoda folytán lesz mosogatógépem).

Kilenc éve a podcast itthon kevésbé ismert fogalomként kevesek kedélyét borzolta, én – ahogy nagymamám mondaná – anno, abban az időben még a klasszik Heti Meteorral kezdtem ismerkedni a jelenséggel.

Azóta természetesen mindenki is csinál ilyen-olyan minőségben műsort, valamelyest sznobként nekem azonban valahogy mindig nehezemre esett új, számomra fogyasztható tartalmat találni.
Már nem emlékszem én miképp iratkoztam fel a Kotyogósra, de arra határozottan igen, hogy izgatottan húztam fel a jobb szemöldököm, amikor

egy hamburgersütős instaposztom kapcsán rólam, mint erdőben burgert sütő őrültről értekeztek.

A lényeg

Szó, szót követett és szeptemberben már közösen kirándultunk (amit novemberben egy újabb követett), októberben pedig eleget téve a srácok meghívásának vendégként szerepeltem az adásban és a túrázásról beszélgettünk.
Álmos szerda kora estén egy kávézó kanapéján ültem feszengve, orromtól négy centire egy állványos mikronnal és próbáltam értelmesen reagálni. Hallgassátok meg az eredményt itt:

Kotyogós specialty – bakancsos

Kotyogós oldal

Bővebben…

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Pilistől a Budai-hegységig

Novemberben jobbára a Pilisben jártam, számomra kevésbé ismert szakaszokon is. Néha más tervezte az utat, néha én.
Ebben a túrában a kettőt ötvöztem; kicsit tágítani a szokásos úti célokon, kicsit letérni a jelzett utakról (épp ezért ajánlott a biztos térképismeret és/vagy kézi navigációs készülék).

Hosszra egy kellemes 25 km körül terveztem, hiszen a késő őszi nappalok még a téli napfordulóig bőven rövidülnek.

Az egész hangulatát megdobta a környéket puhán betakaró, lustán úszó ködfelhő, ami fölé csak maroknyi alkalommal láttam, ahol a dombok kíváncsi feje kiszúrta a lassan gomolygó takaró sűrű szövetét.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás, ami a Nyugati vonaláról könnyen megközelíthető (míg autóval érkezők a solymári célból könnyedén visszautazhatnak ide). Innen egyből a kék háromszögre lépve eredünk felfelé, északkeletre. A jelet egészen a nagy-kopasz-hegyi Dévényi Antal-kilátóig követjük. A Budai- és Visegrádi-hegységre és Pilisre vetülő csodás körpanorámáért azonban megdolgoztatja a táj a túrázót, két kilométer alatt úgy 200 méter szintemelkedést gyűrünk le.

Dévényi Antal-kilátó

kilátás a Dévényi Antal-kilátóból északnyugat felé

Bővebben…

Alapértelmezett