felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – ziploc

Ebben a sorozatban kevésbé ismert felszerelésekről és azok praktikus felhasználási módjáról fogok néhány perces bejegyzésekben szólni.

Amikor túra előtti estéken elkezdem összeállítani a másnapi felszerelést, az utóbbi időszakban egyre többször veszem észre, hogy tudattalanul egyre többször és egyre több újrazárható zacskót használok. Miért? Mivel

a ziploc egyszerűen bámulatosan sokoldalú

édesanyám is büszke lenne rám milyen rendszerezetten pakolok.

Mikre is használom valójában?

  • elektronikai eszközök (mobil, akkuk stb.) száraz tárolására (sokkal egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint egy dry bag, egynapos túrára pedig főleg)
  • gyújtós, éleszték szárazon tartására
  • ételek, snackek rendszerezésére
  • térkép, itiner, Országos Kéktúra pecsétgyűjtő füzet stb. becsomaolására
  • konyhai eszközök, alapanyagok tárolására (spork, kávé, müzliszelet stb.)
    ziplocban a cucc

Ha ti is az IKEÁ-ban vennétek, ISTAD néven találjátok hat különböző méretben.

Alapértelmezett
étel

Házi müzliszelet

Egy ideje kísérletezek már, hogy megtaláljam az ideális túraételt. Szendvicset nem állhatom (pedig a gyerekkori kirándulások alkalmával a napsütötte Trabantban & parkolóban fogyasztott rántott húsos zsömlék aktívan kísérnek még), így az évek alatt kialakult már egy kvázi megszokott menü.
Jobbára húst, tojást, banánt, diákcsemegét, olykor fehérjeszeletet dobozolok. Néha a természetben sütök eztazt, kedvtől & távtól függ.

Ugyanakkor szeretek kísérletezgetni, így egy ideje a házi müzliszelet különböző verzióival múlatom az időmet túrák előtti estéken.

A müzliszelet a kedvenc típusú konyhai kreatívkodásom; érzéssel kell készíteni, nem szükséges a receptet követve, mindent grammra mérni.

A recept, ahogy épp csinálom:

Hozzávalók

  • fél kiló földimogyoró (lehet sós, sótlan)
  • 2-3 banán
  • negyed kiló aszalt szilva
  • 10-20 deka zab
  • marék mogyoró/kesudió
  • marék tökmag
  • egy-két kanál méz
  • ízlés szerint só

Elkészítés

  • a földimogyorót aprítóban ledarálom
  • hozzáadom a banánokat & a szilvát s tovább darálom; ez a hármas adja a müzli alapját, ha nem áll össze, hozzácsorgatom a mézet
  • a fenti “tésztába” elkezdek fokozatosan hozzáadni annyi zabot, amennyit felszív majd alaposan összegyúrom
  • a mogyorót/kesudiót & tökmagot vágódeszkán késsel durvára aprítom aztán beleszórom az összegyúrt egyvelegbe
  • sütőpapírt teszek az öntöttvas serpenyőbe és a kész mixet beleteszem, alaposan elegyengetem
  • előmelegített sütőben alacsony hőfokon addig sütöm, amíg száradni kezd
  • serpenyőben hagyom kihűlni
  • felvágom, dobozolom, eszem
  • hűvös helyen tárolva úgy egy hétig eláll

fúd

Alapértelmezett
túrabeszámoló

A fájdalom ideiglenes, a dicsőség örök.

The post in English.

tl;dr – Néha-néha ki kell lépni a komfortzónából, ez segít a fejlődésben, még akkor is, ha ez 3-4 órás sötétedés utáni túrázást jelent. Lásd a releváns Instagram posztot.

Általában előre megtervezem a túráimat, minél jobban ismerem a környéket, annál jobban térek el tőle. Ezt történt egy héttel ezelőtt is. Először is előbb szálltam le a buszról, mint eredetileg szándékoztam. Arra gondoltam, hogy így legalább mászkálhatok a Pilis-hegység egyik kedvenc részén. Így is tettem és szokásos rutinommal – sütés, kávéfőzés. Elidőztem az új távcsövem tesztelésével is – madarakat és mezei nyulakat figyeltem meg. A nap gyorsabban telt, mint hittem volna, így egy idő után teljesen biztos voltam, hogy több időt fogok napnyugta után a szabadban tölteni, mint eredetileg gondoltam. Nem baj, gondoltam, de hajthatatlan voltam, nem szerettem volna előbb abbahagyni.

Szürkület aztán fokozatosan sötétség is megérkezett. Szorosan ölelt meg, mint egy édesanya a gyermekeit egy viharos estén. Legmeglepőbbnek nem a fény, hanem a zaj hiányát találtam. És hiszen teljes volt. Amikor megálltam egy korty vízért, az élet zaja látszólag megszűnt, nem volt semmi.
Nem féltem, ez nem a jó szó, mégis valami elemi érzés kerített hatalmába, egy primitív ösztönös éberség, ami talán az emberiség hajnalából származik. Roppantul élveztem; hiszen valami új, valami elfeledett, ritkán tapasztalt volt.
Ugyan tudtam, hogy aktívan semmi sem vadászik emberre (leszámítva talán saját embertársainkat) kezembe vettem baltámat valamiféle biztonságért. Az idő lassan telt, én pedig másztam fel dombokon, ereszkedtem le völgyekben. Az első zaj, amit hallottam – leszámítva saját lépteimet – valószínűleg egy őzhöz tartozott, még sokáig hallottam, ahogy az állat az aljnövényzeten áttörve menekül.
Később megálltam, ahogy egy bagoly huhogása átmetszett az estét. Ugyan nem volt késő, folytatódni látszott az élet. Hosszú ideig eseménytelenül túráztam tovább, egy bizonyos pontom megbízható fejlámpámat is kikapcsoltam, holdfénynél folytattam tovább utam.

Hirtelen egy távoli neszt hallottam, ami izgatott lármába csapott át. Bármennyire igyekeztem nem tudtam rájönni, mi volt az. Aztán persze kiderült, hogy egy nagyobb vaddisznókondáról van szó, azon az ösvényen túrták földet, amerre haladnom kellett. Talán a koromsötétben való barangolás megérintett, félelem költözött a szívembe. Úgy tíz perc elteltével valamennyire visszanyertem a kontrollt és emlékeztem, a zaj a barátom. És így is volt, elijesztettem őket, ahogy összevertem baltámat és egy faágat. Megkönnyebbülve siettem tovább.

Az út végig találkoztam egy-két rókával és részem volt a szezon első havazásában is. Ugyan amikor kiértem az erdőből éppen csak lekéstem a buszom (ami további 5-6 kilométeres sétát jelentett az autóút mellett), örültem, hogy magam mögött hagyom a lakatlant és a civilizáció része lehetek megint.
A túra összesen végül 38 km lett, 1224 méter szintemelkedéssel, a fáradtságom mégis inkább mentális volt, mintsem fizikai. Sajnálom-e, hogy nem vágtam le, amikor megtehettem volna? Egyáltalán nem, meghatározó élmény volt.

Alapértelmezett
túrabeszámoló

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül

Mivel túráim döntő része a fővároshoz északra, észak-nyugatra esik, így a barátokkal tervezett következőt szándékosan teljesen más irányba szerveztem.
A cél egy relatív rövid és laza, lehetőség szerint a jelzett utakon járó körtúra volt.

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül
WordPress nem engedélyezi a Strava útvonal beágyazását, így képként osztom meg. 15.48 km, 650 m szintemelkedés.

Az autót Vörösmarty turistaház közelében parkoltuk le (buszmegálló is van a közelben), innen értük el Mátra-nyereghez, ahonnan felkaptattunk a Csór-hegy 730 méterére.
A háborgó tengerként hullámzó gerincet gyönyörű bükkös és kilátás tetőzi meg. Legszebb része talán a 699 méter magasra nyúló, irtásos Vércverés. Nevét a magyar folklórban keressük, a lúdvércek (vércek, lidércek) ártó alaktalan lények, amik tévútra, halálba vonzzák az ártatlanokat.
A legenda szerint a Parádi-medence környékét három ilyen lény uralta és a kilátás miatt ide fészkelték be magukat. Az emberek fohászát végül a Szűzanya hallgatta meg és leereszkedve elűzte az ártó szellemeket. Az eseménynek pedig a Vérverés név állít emléket.

Itt hosszabban időztünk, amit ajánlott is, hiszen tiszta ég alatt egészen a medencén túl akár a Bükkig, Tátráig is elláthatunk. Nem mellékesen az Országos Kékkör bélyegzője az információs tábla oszlopára rögzítve található.

IMG_4016

IMG_4019

IMG_4020

Innen a következő a Nagy-Lápafő a vonulatán – amin három turistajelzés is tovahalad – Parádsasvár irányába néző panoráma megtekintése közben kapaszkodtunk fel Nagy-Lipótig, ahonnan a Kékes csúcsát is tökéletesen láthatjuk.
Innen már igazán közel található Galyatető és egyik fontos célunk, a Péter-hegyesén elhelyezkedő zavartalan körpanorámát kínáló, 2014-ben felújított, 13 méterrel megmagasított Galya-kilátó.

IMG_4031

Mivel a látvány páratlan, meg sem kísérlem holmi telefonos fotókkal elrontani, menjetek el inkább.

Ekkor már bőven ebédidőre fordult az idő, Galyatetőt elhagyva kopogó szemekkel (főleg én) kerestük az optimális helyet tűzrakásra. Hamarosan találtunk egy tisztást bőséges száraz fenyővel és kövekkel, így igazán egyszerű dolgom volt a tűzgyújtással. Néhány perc előkészület után magasra is csaptak a lángok.

FPS_7849
A közvetlenül a szikravetőzés előtt készült portrémat tehetséges Ferenczy Pál barátomnak köszönhetem, kövessétek instán. Közös túránkról is posztolt már két csoda klassz fotót.

roaring_campfire

A húst, kolbászt és a mályvacukrot már a parázson sütöttük meg. Ajánlom releváns fotóimat az instagramon.

Mielőtt kiértünk a Nyírjes-bércre, egy darabon még lenyűgöző fenyvesben sétáltunk. Régebben kevésbé szerettem ezeket a nyúlánk örökzöldeket, de mostanság a bükkösök mellett ezek lettek a kedvenc erdejeim.
Innen már egyébként kvázi elhanyagolható távolságra várja a túrázókat a Mátra-nyereg, ahonnan a kiindulási pontra visszatalálni gyerekjáték.

Összességében egy kellemes kis túra ez, rövid távval és kevés szintemelkedéssel, így a kevésbé gyakorlottaknak is szívesen ajánlom. Cserébe roppant szép tájon érezhetünk rá a túrázás ízére.

Alapértelmezett
negyedéves értékelés

Első negyedév, 2018

The post in English.

Az első negyedév már el is telt. Így úgy gondoltam vetek egy pillantást a google sheetemre.

181,42 km-t túráztam, 4,79 km/ó átlagsebességgel, 6202 méter szintkülönbséget értem el és elégettem 18308 kalóriát. *

Jól szórakoztam.

A nyers számokon kívül szerettem volna összegezni, főleg magamnak, hogy mi történt, ezért a bejegyezés. Általában egyedül készültem fel és mentem (kivéve egy alkalommal), így mindent első kézből tapasztaltam meg.

    1. Teljesen ne bízz a(z online) térképekben (ezekről szeretnék később még írni), néhány túraút magától felszívódik és mindig olvasd el az apró betűt (például előfordul, hogy különböző okokra tekintettel utakat időlegesen lezárnak vagy egyszerűen járhatatlanok).
      Következésképp eljártam egy tréningre, hogy megtanuljam a tájoló és a térkép terepi használatát. Történetesen nem egyszerű, de nem is fekete mágia, egyszerűen csak meg kell tanulni.
    2. Változások a felszerelésemben. Ugyan ez nem csak ennek a negyedévnek az eredménye, de szeretném feljegyezni.
      Röviden, eltörtem a túrabotjaim, váltottam hátizsákot, kiegészítettem a tűzifa feldolgozó eszközeimet egy kis baltával, használtam a kis fatüzelésű kályhámat eltérő körülmények között, tapasztalatot szereztem, hogyan kell tüzet gyújtani különböző időjárási feltételek közt, megszerettem a (relatív új) North face túracipőmet.
      Plusz kezdem megérteni menyire lényeges valójában használni tudni a saját felszerelésemet, főként, amikor (nem) várt probléma történik.
    3. A megfelelő és rendszeres táplálkozás fontossága.

Nem is tudtam mennyire, hogy mennyire mélységesen gyönyörű az erdő télen. Az utóbb időben ugyan a telek errefelé nem különösebben hidegek, mégis szerencsés voltam annyira, hogy számos alkalommal fehér, nehéz és térdig érő hótakarós dombokat mászhattam meg.
Ebben az egészben van valami igazán varázslatos; a környezetben, a hangok, neszek puhaságában, a szél keménységében vagy épp hiányában, a vidék általános nyugalmában és fagy és a jég valóságában.

Emlékezzetek, a túrázás nem csak nyárra korlátozódik.

* Garmin eTrex 10 adat Strava-val feldolgozva.

Alapértelmezett
felszerelés

FISKARS X7

The post in English.

Minél több időt töltök az erdőben kisebb-nagyobb teendőt elérve, egyre jobban konstatálom minden eszköz abban a legjobb, amire tervezték. Az én esetemben ez általában vágást jelent, még a egy kés, egy fűrész vagy egy fejsze teljesen másképp teszi ezt.
A kések inkább pontos vágásra, szeletelésre, faragásra valók. Fűrészekkel fűrészel az ember (nocsak). A balták kisebb fák kivágására, hasításukra ideális. Legalábbis az én véleményem szerint.

Amennyiben valaki ennek megfelelően használja az eszközöket, kevesebb karbantartást igényelnek, tovább tartanak és hatékonyabbak, egyszerűbben használhatóak.

wpt

A fafeldolgozási hármasom, ez alkalommal a túrázásaim alatt használt baltát szeretném gyorsan bemutatni. Ez egy laikus szemszögéből fog történni, így senki ne várjon részletes információkat, úgymint acélkeménység, súly stb. Ajánlom a holnapukat

Mire van szükségem?

– alacsony karbantartás
– tisztességes ár
– megfelelő ár/érték arány
– helyénvaló méret és balansz – kicsi és könnyű túrázáshoz, de mégis elég hatékony

Relatív sok időt töltöttem az ideális jelöltért és ebben a kategóriában a Fiskars X7 mindig előkerült kiváló értékelésekkel. Mivel teljesen megfelelt az igényeimnek idén februárban megvásároltam ~40 euróért a német amazonon.

Mire használom?

Nyilvánvalóan fahasogatásra, amik meglehetősen jól végez és itt-ott területtisztításra. Még nem építettem vele erdei menedéket (amit tervezek).

Verdikt

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a baltával – igen kompakt, borotvaéles, egészen éltartó, pont kényelmesen elfér a tenyeremben és rendkívül jól teljesít.

Alapértelmezett