étel, felszerelés

Hogyan kávézzunk túrázás közben?

Lényegi kérdésekre, életmentő válaszok.

Fiatalabb koromban nem volt szükségem a kávéra a napi operációhoz, ám ahogy a korral nemesedek, egyre jobban akad. Az utóbbi időben több módon főzök kávét, hosszút-rövidet, halottat feltámasztó erejűt, játékot stb.

Fontosnak tartom kijelenteni, nem vagyok barista, illetve a legtöbb lépés saját ízlés alapján módosítható (kávé/víz mennyisége például) és mind fekete, mint a humorom.

Ugyan túra típusától függ, de nézzük milyen lehetőségeink vannak.

Klasszikus kotyogós

Értelemszerűen szükségünk lesz tűzre, kotyogóra és célszerűen fémbögrére. Az eredmény eszpresszó lesz.

Én kétszemélyest szoktam magammal vinni, eredendően a súly miatt.
Pro-tipp: Mielőtt a kotyogóba öntenénk, forraljuk fel a vizet (így hamarabb készül a kávé és kevésbé lesz keserű a végeredmény), valamint az őrleményt ne nyomkodjuk le a kávétartóban – amit én lazán púpozok meg -, ez is segíti az ízvilág megőrzését. A kávé őrlési szintje, tapasztalatom szerint, nagyjából mindegy.

A készítés maga ezután gyerekjáték, a felforrt vizet beleöntjük a kotyogó aljába, összeszereljük és visszatesszük a tűzre. Amint kész, lekapjuk a lángokról s kiöntjük a főzőből.

kotyogóban fő a kávé

Török kávé

Kevesebb felszerelés szükségeltetik, tűz mellett csak egy magas fémbögre kell a főzéshez. Az eredmény hosszú kávé lesz.
A módszer csak nevében tükrözi a klasszikus török kávét. Itt jóval lazábbat, hosszabbat szoktam magamnak készíteni. Mivel ez egy kicsivel több odafigyelést igényel, felsorolásban foglalom össze a folyamatot:

  1. A vizet a bögrében felteszem forrni.
  2. (Fejenként) egy kanál, közepesen őrült őrölt kávét teszek a vízre, nem keverem meg, hadd ússzon.
  3. Megvárom, míg a kávé forrás közelébe kerül, mielőtt elérné, leveszem.
  4. Várok egy-két percet, hogy a zacc leülepedjen az aljára. Ha van másik bögrém óvatosan áttöltöm, ha nincs, így fogyasztom.

készül a török kávé

Termosz

Néha nincs kedvem/időm/lehetőségem megállni kávét főzni és nem is az induláskor fogyasztanám a méregerős fekete folyadékot. Így nem marad más, mint a termosz.
Az IKEÁ-s EFTERFRÅGAD vákuumos ételtartót választottam erre a célra, mivel a leírás alapján nem csak ételre alkalmas. Figyeljünk arra, hogy az eszpresszó jellegű italok mennyiségük miatt nem sokáig maradnak melegek a legjobb termoszban sem.

ikea_termosz.jpg

És ennyi, minden tudásomat megosztottam. Kávézzatok, túrázzatok. Mindkettővel jobb az élet.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.
Turul-emlékmű a Szelim-barlangtól
A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.
halszemes kilátó
Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – életmentő/izolációs fólia (emergency blanket)

A tételmondat igaz, Magyarországon bármelyik irányba is sétál az ember, néhány kilométeren belül lakott települést talál. Ugyanakkor legalább ennyire igaz a túlélők mantrája is, amely a prioritásokra (és azok sorrendjére) hívja fel a figyelmet; menedék, víz, tűz és élelem.

Kevesen gondolnak bele mennyire gyors gyilkos a kihűlés.

Adott esetben akár már néhány órán belül is végzetes lehet. Ráadásul nem kell a szibériai télben vánszorognunk a veszélyhez, elegendő a tapasztalatlanság vagy vakmerőség.
Mesélek két esetet is, amikor szükségem lett volna/volt egy ilyen ilyen fóliára.

Első még jóval túrás korszakom előtt Svájcban, a Rigin esett meg; teljes mértékben amatőr módon készültünk a túrára mind ruházat, mind fizikai állapot szempontjából. A verőfényes, meleg nyári nap fél óra leforgása alatt teljesen megváltozott; heves jégeső, 15-20 fokkal lecsökkent hőmérséklet vette át a helyét. Bőrig ázva, 15 centi jégben gázolva egy kompletten felszerelt menedéknél raktunk tüzet és szárítkoztunk meg.

Második tavaly áprilisban történt, amikor a figyelmetlenségből csak helyben konstatáltam, nem véletlenül írják a túraszakaszra, hogy esőben nehezen járható. Az olvadástól megáradt rohanó, jéghideg patakba az egyik gázlónál derékig estem. Ugyan először azt hittem lábon “kihordom”, végül éreztem a kihűlés első jeleit; reszketés és a csökkent finommotorikus képességek. Így nagy koncentráció árán még sikerült tüzet raknom szárítkozni. Itt már okosan csomagoltam magammal életmentő fóliát és ügyesen be is csavartam magam. A hőtartó képessége a tűz melegével együtt hamarosan csodát tett.

A fólia használata roppant egyszerű; kívül aranyszínű felével megtartja a hőt és melegen tart, míg fordítva segít a hőelvezetésben.

Mivel mind ára és súlya elenyésző, bátorítok mindenkit a vásárlásra. Decathlonban jelenleg 790 forintért kapható.
Processed with VSCO with f2 preset

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

Gerecsei kékség, avagy gerecsei látnivalók

Gerecse hosszú ideje szerepel a képzeletbeli, “Bálint kérlek, túrázz ott is” listámon. Eredeti terveim szerint az ismerkedést a Gerecse 50 keretei között abszolváltam volna, ez végül két ok miatt hiúsult meg. Legfőképp nem szeretem a tömegrendezvényeket, másrészt – ahogy már meséltem nektek – mentális fáradtságom akadály ebben.

Mivel legutóbb utoljára február elején vittem barátokat túrázni, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és együtt hódítjuk meg Gerecsét.
Az útvonalhoz döntően az Országos Kéktúrát használtam és a következőképp terveztem: indulás a komárom-esztergomi Tokodról (a település autóval elérhető a 10-es főúton; közösségi közlekedést választva az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon) beérkezés pedig Tardosba.

→ Táv: 29,74 km, emelkedés: 1127 m, lejtés: 957 m.
→ Nehézség: a túrát főként a távolság/szintemelkedés aránya, illetve a terep technikai nehézsége miatt közepesen nehéznek ítélem, ugyanakkor a rendszeresen sportoló nehézség nélkül tudja teljesíteni.

A legfontosabb állomások, látnivalók:

  • Hegyes-kő (311 méter) – Tokod központjától (pecsételő az Aladár kocsmánál rejlik, OKTPH_63_B) a kék jelzést követve kaptathatunk fel a csúcsra, érdemes letérni a hivatalos túraútról, mivel az a csúcsot nem érinti.Hegyes-kőA látvány befogadása után keressük a leesett állunkat; a Duna kanyargó túlpartján látszik a Börzsöny szlovák folytatása, tiszta időben könnyen kivehető az Esztergomi Bazilika (a szerencse épp velünk tartott), Pilis hullámzó vonulatai, Gerecse csúcsai.
  • Utunkat folytatva némi ereszkedés és a Kis-kő elhagyása után a tokodi pincék különös hangulata közt találjuk magunkat (szintén pecsételőhely a Kavics Lak felhajtójánál, OKTPH_63_A).
  • Visszaérve az erdőbe, ismét érdemes valamelyest letérni a kijelölt, fenyvessel körülvett útról, hogy a Kőszikla (297 méter) mészkő csúcsairól újra megcsodálhassuk a kilátást. Mi itt fogyasztottuk el jóízűen tízórainkat is.
  • Innen a mogyorósbányai pecsételőhely felé igyekeztünk, melyet a Kakukk söröző ajtajában találunk.
  • Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt közt gyönyörű recepeföldek mellett haladunk el, amik ugyan ottjártunkkor még nem sárgán, de hullámzottak. Az utóbbi településen két pecsételőhelyen is igazolhatjuk a teljesítést (Mama Celestina büfé és egy öreg tölgyfa a templom mellett OKTPH_61_1 és OKTPH_61_2).
  • A(z egyik) pusztamaróti pecsét (OKTPH_60_1) a lucfenyőn található, közelében a régi helyi temető található.
    lucfenyő jelekkel
  • Innen az egyre emelkedő ösvényen megkerüljük a Kis-Gerecsét, megcsodálva a meredek domboldalon pompázó medvehagymát, a sudár bükköst, a rendre felbukkanó meredek, moha borította mészkősziklákat. A szakasz végén várja a túrázókat a Mária-kegyhely tövében egy kedves pihenőhely.
  • Itt még követjük az Országos Kéktúra útvonalát egészen a következő pecsételőhelyig, a Gerecse üdülőig, ahol a kerítésen át látjuk a Serédi-kastélyt is.
  • Itt térünk át a kék háromszögre, hogy meghódítsuk a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsát. Ugyan a táj csodás, de cserébe jelentős emelkedővel is megajándékozza az arra tartó kirándulót. A tévétoronyig régi, romlott állapotú szervizúton baktatunk, hogy szemünket végül 123 méter magas tornyon pihentessük meg. Maga csúcs úgy hatszáz méter után várja a még mindig lelkes túrázókat. A lejmenetbe váltó úton kivágott fák nehezítik a haladást.
  • Az első adandó alkalommal visszacsatlakozunk a kékkel jelzett útra, így még egy pecsétet abszolválhatunk a Bánya-hegyi erdészháznál (OKTPH_63). Mi az épületbe is beóvatoskodtunk, érdemes körültekintéssel lenni, mert a tető statikája kevésbé megbízható.
  • Mivel túránk közelít a 30 km-hez és túl van az 1100 szintemelkedésen is, egy hajtűkanyart húzva a zöld jelzésre csatlakozva Tardos felé vesszük az irányt. A településen a Kemencés fogadót választottuk meleg vacsora elfogyasztására.
    A Budapestre tartó buszra a Tardos, süttői elágazás megállóhelyen szállhatunk fel.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Ajánlom figyelmetekbe a miáltalunk teljesített verziót is, Strava mutatja is.

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – ziploc

Ebben a sorozatban kevésbé ismert felszerelésekről és azok praktikus felhasználási módjáról fogok néhány perces bejegyzésekben szólni.

Amikor túra előtti estéken elkezdem összeállítani a másnapi felszerelést, az utóbbi időszakban egyre többször veszem észre, hogy tudattalanul egyre többször és egyre több újrazárható zacskót használok. Miért? Mivel

a ziploc egyszerűen bámulatosan sokoldalú

édesanyám is büszke lenne rám milyen rendszerezetten pakolok.

Mikre is használom valójában?

  • elektronikai eszközök (mobil, akkuk stb.) száraz tárolására (sokkal egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint egy dry bag, egynapos túrára pedig főleg)
  • gyújtós, éleszték szárazon tartására
  • ételek, snackek rendszerezésére
  • térkép, itiner, Országos Kéktúra pecsétgyűjtő füzet stb. becsomaolására
  • konyhai eszközök, alapanyagok tárolására (spork, kávé, müzliszelet stb.)
    ziplocban a cucc

Ha ti is az IKEÁ-ban vennétek, ISTAD néven találjátok hat különböző méretben.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
étel

Házi müzliszelet

Egy ideje kísérletezek már, hogy megtaláljam az ideális túraételt. Szendvicset nem állhatom (pedig a gyerekkori kirándulások alkalmával a napsütötte Trabantban & parkolóban fogyasztott rántott húsos zsömlék aktívan kísérnek még), így az évek alatt kialakult már egy kvázi megszokott menü.
Jobbára húst, tojást, banánt, diákcsemegét, olykor fehérjeszeletet dobozolok. Néha a természetben sütök eztazt, kedvtől & távtól függ.

Ugyanakkor szeretek kísérletezgetni, így egy ideje a házi müzliszelet különböző verzióival múlatom az időmet túrák előtti estéken.

A müzliszelet a kedvenc típusú konyhai kreatívkodásom; érzéssel kell készíteni, nem szükséges a receptet követve, mindent grammra mérni.

A recept, ahogy épp csinálom:

Hozzávalók

  • fél kiló földimogyoró (lehet sós, sótlan)
  • 2-3 banán
  • negyed kiló aszalt szilva
  • 10-20 deka zab
  • marék mogyoró/kesudió
  • marék tökmag
  • egy-két kanál méz
  • ízlés szerint só

Elkészítés

  • a földimogyorót aprítóban ledarálom
  • hozzáadom a banánokat & a szilvát s tovább darálom; ez a hármas adja a müzli alapját, ha nem áll össze, hozzácsorgatom a mézet
  • a fenti “tésztába” elkezdek fokozatosan hozzáadni annyi zabot, amennyit felszív majd alaposan összegyúrom
  • a mogyorót/kesudiót & tökmagot vágódeszkán késsel durvára aprítom aztán beleszórom az összegyúrt egyvelegbe
  • sütőpapírt teszek az öntöttvas serpenyőbe és a kész mixet beleteszem, alaposan elegyengetem
  • előmelegített sütőben alacsony hőfokon addig sütöm, amíg száradni kezd
  • serpenyőben hagyom kihűlni
  • felvágom, dobozolom, eszem
  • hűvös helyen tárolva úgy egy hétig eláll

fúd

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

A fájdalom ideiglenes, a dicsőség örök.

The post in English.

tl;dr – Néha-néha ki kell lépni a komfortzónából, ez segít a fejlődésben, még akkor is, ha ez 3-4 órás sötétedés utáni túrázást jelent. Lásd a releváns Instagram posztot.

Általában előre megtervezem a túráimat, minél jobban ismerem a környéket, annál jobban térek el tőle. Ezt történt egy héttel ezelőtt is. Először is előbb szálltam le a buszról, mint eredetileg szándékoztam. Arra gondoltam, hogy így legalább mászkálhatok a Pilis-hegység egyik kedvenc részén. Így is tettem és szokásos rutinommal – sütés, kávéfőzés. Elidőztem az új távcsövem tesztelésével is – madarakat és mezei nyulakat figyeltem meg. A nap gyorsabban telt, mint hittem volna, így egy idő után teljesen biztos voltam, hogy több időt fogok napnyugta után a szabadban tölteni, mint eredetileg gondoltam. Nem baj, gondoltam, de hajthatatlan voltam, nem szerettem volna előbb abbahagyni.

Szürkület aztán fokozatosan sötétség is megérkezett. Szorosan ölelt meg, mint egy édesanya a gyermekeit egy viharos estén. Legmeglepőbbnek nem a fény, hanem a zaj hiányát találtam. És hiszen teljes volt. Amikor megálltam egy korty vízért, az élet zaja látszólag megszűnt, nem volt semmi.
Nem féltem, ez nem a jó szó, mégis valami elemi érzés kerített hatalmába, egy primitív ösztönös éberség, ami talán az emberiség hajnalából származik. Roppantul élveztem; hiszen valami új, valami elfeledett, ritkán tapasztalt volt.
Ugyan tudtam, hogy aktívan semmi sem vadászik emberre (leszámítva talán saját embertársainkat) kezembe vettem baltámat valamiféle biztonságért. Az idő lassan telt, én pedig másztam fel dombokon, ereszkedtem le völgyekben. Az első zaj, amit hallottam – leszámítva saját lépteimet – valószínűleg egy őzhöz tartozott, még sokáig hallottam, ahogy az állat az aljnövényzeten áttörve menekül.
Később megálltam, ahogy egy bagoly huhogása átmetszett az estét. Ugyan nem volt késő, folytatódni látszott az élet. Hosszú ideig eseménytelenül túráztam tovább, egy bizonyos pontom megbízható fejlámpámat is kikapcsoltam, holdfénynél folytattam tovább utam.

Hirtelen egy távoli neszt hallottam, ami izgatott lármába csapott át. Bármennyire igyekeztem nem tudtam rájönni, mi volt az. Aztán persze kiderült, hogy egy nagyobb vaddisznókondáról van szó, azon az ösvényen túrták földet, amerre haladnom kellett. Talán a koromsötétben való barangolás megérintett, félelem költözött a szívembe. Úgy tíz perc elteltével valamennyire visszanyertem a kontrollt és emlékeztem, a zaj a barátom. És így is volt, elijesztettem őket, ahogy összevertem baltámat és egy faágat. Megkönnyebbülve siettem tovább.

Az út végig találkoztam egy-két rókával és részem volt a szezon első havazásában is. Ugyan amikor kiértem az erdőből éppen csak lekéstem a buszom (ami további 5-6 kilométeres sétát jelentett az autóút mellett), örültem, hogy magam mögött hagyom a lakatlant és a civilizáció része lehetek megint.
A túra összesen végül 38 km lett, 1224 méter szintemelkedéssel, a fáradtságom mégis inkább mentális volt, mintsem fizikai. Sajnálom-e, hogy nem vágtam le, amikor megtehettem volna? Egyáltalán nem, meghatározó élmény volt.

Általános
túrabeszámoló

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül

Mivel túráim döntő része a fővároshoz északra, észak-nyugatra esik, így a barátokkal tervezett következőt szándékosan teljesen más irányba szerveztem.
A cél egy relatív rövid és laza, lehetőség szerint a jelzett utakon járó körtúra volt.

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül
WordPress nem engedélyezi a Strava útvonal beágyazását, így képként osztom meg. 15.48 km, 650 m szintemelkedés.

Az autót Vörösmarty turistaház közelében parkoltuk le (buszmegálló is van a közelben), innen értük el Mátra-nyereghez, ahonnan felkaptattunk a Csór-hegy 730 méterére.
A háborgó tengerként hullámzó gerincet gyönyörű bükkös és kilátás tetőzi meg. Legszebb része talán a 699 méter magasra nyúló, irtásos Vércverés. Nevét a magyar folklórban keressük, a lúdvércek (vércek, lidércek) ártó alaktalan lények, amik tévútra, halálba vonzzák az ártatlanokat.
A legenda szerint a Parádi-medence környékét három ilyen lény uralta és a kilátás miatt ide fészkelték be magukat. Az emberek fohászát végül a Szűzanya hallgatta meg és leereszkedve elűzte az ártó szellemeket. Az eseménynek pedig a Vérverés név állít emléket.

Itt hosszabban időztünk, amit ajánlott is, hiszen tiszta ég alatt egészen a medencén túl akár a Bükkig, Tátráig is elláthatunk. Nem mellékesen az Országos Kékkör bélyegzője az információs tábla oszlopára rögzítve található.

IMG_4016

IMG_4019

IMG_4020

Innen a következő a Nagy-Lápafő a vonulatán – amin három turistajelzés is tovahalad – Parádsasvár irányába néző panoráma megtekintése közben kapaszkodtunk fel Nagy-Lipótig, ahonnan a Kékes csúcsát is tökéletesen láthatjuk.
Innen már igazán közel található Galyatető és egyik fontos célunk, a Péter-hegyesén elhelyezkedő zavartalan körpanorámát kínáló, 2014-ben felújított, 13 méterrel megmagasított Galya-kilátó.

IMG_4031

Mivel a látvány páratlan, meg sem kísérlem holmi telefonos fotókkal elrontani, menjetek el inkább.

Ekkor már bőven ebédidőre fordult az idő, Galyatetőt elhagyva kopogó szemekkel (főleg én) kerestük az optimális helyet tűzrakásra. Hamarosan találtunk egy tisztást bőséges száraz fenyővel és kövekkel, így igazán egyszerű dolgom volt a tűzgyújtással. Néhány perc előkészület után magasra is csaptak a lángok.

FPS_7849
A közvetlenül a szikravetőzés előtt készült portrémat tehetséges Ferenczy Pál barátomnak köszönhetem, kövessétek instán. Közös túránkról is posztolt már két csoda klassz fotót.

roaring_campfire

A húst, kolbászt és a mályvacukrot már a parázson sütöttük meg. Ajánlom releváns fotóimat az instagramon.

Mielőtt kiértünk a Nyírjes-bércre, egy darabon még lenyűgöző fenyvesben sétáltunk. Régebben kevésbé szerettem ezeket a nyúlánk örökzöldeket, de mostanság a bükkösök mellett ezek lettek a kedvenc erdejeim.
Innen már egyébként kvázi elhanyagolható távolságra várja a túrázókat a Mátra-nyereg, ahonnan a kiindulási pontra visszatalálni gyerekjáték.

Összességében egy kellemes kis túra ez, rövid távval és kevés szintemelkedéssel, így a kevésbé gyakorlottaknak is szívesen ajánlom. Cserébe roppant szép tájon érezhetünk rá a túrázás ízére.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
negyedéves értékelés

Első negyedév, 2018

The post in English.

Az első negyedév már el is telt. Így úgy gondoltam vetek egy pillantást a google sheetemre.

181,42 km-t túráztam, 4,79 km/ó átlagsebességgel, 6202 méter szintkülönbséget értem el és elégettem 18308 kalóriát. *

Jól szórakoztam.

A nyers számokon kívül szerettem volna összegezni, főleg magamnak, hogy mi történt, ezért a bejegyezés. Általában egyedül készültem fel és mentem (kivéve egy alkalommal), így mindent első kézből tapasztaltam meg.

    1. Teljesen ne bízz a(z online) térképekben (ezekről szeretnék később még írni), néhány túraút magától felszívódik és mindig olvasd el az apró betűt (például előfordul, hogy különböző okokra tekintettel utakat időlegesen lezárnak vagy egyszerűen járhatatlanok).
      Következésképp eljártam egy tréningre, hogy megtanuljam a tájoló és a térkép terepi használatát. Történetesen nem egyszerű, de nem is fekete mágia, egyszerűen csak meg kell tanulni.
    2. Változások a felszerelésemben. Ugyan ez nem csak ennek a negyedévnek az eredménye, de szeretném feljegyezni.
      Röviden, eltörtem a túrabotjaim, váltottam hátizsákot, kiegészítettem a tűzifa feldolgozó eszközeimet egy kis baltával, használtam a kis fatüzelésű kályhámat eltérő körülmények között, tapasztalatot szereztem, hogyan kell tüzet gyújtani különböző időjárási feltételek közt, megszerettem a (relatív új) North face túracipőmet.
      Plusz kezdem megérteni menyire lényeges valójában használni tudni a saját felszerelésemet, főként, amikor (nem) várt probléma történik.
    3. A megfelelő és rendszeres táplálkozás fontossága.

Nem is tudtam mennyire, hogy mennyire mélységesen gyönyörű az erdő télen. Az utóbb időben ugyan a telek errefelé nem különösebben hidegek, mégis szerencsés voltam annyira, hogy számos alkalommal fehér, nehéz és térdig érő hótakarós dombokat mászhattam meg.
Ebben az egészben van valami igazán varázslatos; a környezetben, a hangok, neszek puhaságában, a szél keménységében vagy épp hiányában, a vidék általános nyugalmában és fagy és a jég valóságában.

Emlékezzetek, a túrázás nem csak nyárra korlátozódik.

* Garmin eTrex 10 adat Strava-val feldolgozva.

Általános
felszerelés

FISKARS X7

The post in English.

Minél több időt töltök az erdőben kisebb-nagyobb teendőt elérve, egyre jobban konstatálom minden eszköz abban a legjobb, amire tervezték. Az én esetemben ez általában vágást jelent, még a egy kés, egy fűrész vagy egy fejsze teljesen másképp teszi ezt.
A kések inkább pontos vágásra, szeletelésre, faragásra valók. Fűrészekkel fűrészel az ember (nocsak). A balták kisebb fák kivágására, hasításukra ideális. Legalábbis az én véleményem szerint.

Amennyiben valaki ennek megfelelően használja az eszközöket, kevesebb karbantartást igényelnek, tovább tartanak és hatékonyabbak, egyszerűbben használhatóak.

wpt

A fafeldolgozási hármasom, ez alkalommal a túrázásaim alatt használt baltát szeretném gyorsan bemutatni. Ez egy laikus szemszögéből fog történni, így senki ne várjon részletes információkat, úgymint acélkeménység, súly stb. Ajánlom a holnapukat

Mire van szükségem?

– alacsony karbantartás
– tisztességes ár
– megfelelő ár/érték arány
– helyénvaló méret és balansz – kicsi és könnyű túrázáshoz, de mégis elég hatékony

Relatív sok időt töltöttem az ideális jelöltért és ebben a kategóriában a Fiskars X7 mindig előkerült kiváló értékelésekkel. Mivel teljesen megfelelt az igényeimnek idén februárban megvásároltam ~40 euróért a német amazonon.

Mire használom?

Nyilvánvalóan fahasogatásra, amik meglehetősen jól végez és itt-ott területtisztításra. Még nem építettem vele erdei menedéket (amit tervezek).

Verdikt

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a baltával – igen kompakt, borotvaéles, egészen éltartó, pont kényelmesen elfér a tenyeremben és rendkívül jól teljesít.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános