túrabeszámoló

Tuzson Arborétum

Az Országos Kéktúra mentén haladva igyekszem néhány olyan látnivalót, szakaszt betervezni, ami nem része az eredeti útvonalnak, mégis érdemes rászánni az időt.
Ilyen a Tuzson Arborétum is.

Története

Alapítója dr. Tuzson János, egyetemi tanár, erdőmérnök és botanikus. Kutatási fókusza a növényi szövettan valamint növényföldrajz volt. Ezenfelül gyógynövényekkel (főként gyűszűvirágok típusaival), rózsaolaj célú rózsanemesítéssel és csemeték telepítésével, nevelésével foglalkozott.
Bővebben…

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Miért bivakoljunk?

Szombat estét egy erdei bivakolással töltöttem. Rendben Bálint, de mi az a bivakolás?

“Bivouac” francia szó, melynek jelentése szabadtéri tábor.

Szűkebb értelemben ha védelem nélkül, tágabban, ha bivakzsákban, sátorban esetleg menedékházban vészeli át, tölti el az éjszakát az ember.
A megfogalmazásból érződik, hogy alapvetően két típusa van, amikor szükségből teszi a túrázó, vagy amikor kedvtelésből.

Nekem utóbbi régi vágyam, amit végül most sikerült teljesíteni. A tapasztalatszerzést tűztem ki legfőbb célomnak, így ennek megfelelően laza túrát szerveztem, jól ismert célhoz. Ez pedig Prédikálószék lett, ami relatív kényelmes, könnyen megközelíthető, szóval kézenfekvő választásnak tűnt (bár természetes vízvételi lehetőség épp nem akadt). Bővebben…

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Pazar panorámák Nagykovácsi közelében

Ez a körtúra a nagykovácsi Községházánál kezdődik, ide is ér vissza. Hűvösvölgyből felszállva a 63-as buszra, a buszmegálló egyszerűen megközelíthető.

Ha egy rövid, családi túrára mennénk érdemes ellátogatnunk ide.

→ Táv: 11,01 km, emelkedés: 269 m, lejtés: 272 m.
→ Nehézség: a túra néhány kaptatót leszámítva néhány óra alatt könnyen teljesíthető.

A buszról leszállva rögvest kövessük a piros jelzést. Műúton, takaros házak közt kaptatunk északra, majd észak-nyugatra és hozzávetőleg másfél kilométer után a Nagy-Szénás fokozottan védett területére jutunk (innen az első állomásig követhetjük a Nagy-Szénás tanösvényt is).

A Szénás-hegycsoport fokozottan védett minősége nem véletlen; számos faj otthona, tölgyesekbe bükk, hárs és kőris vegyül, illetve bokorerdők és sziklagyepek festik zöldre a dolomitok zordját. Köztük igazán fontos a májusban virágzó pilisi len, mely a világon egyedül itt él. A tényt az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el.
Fauna szempontjából a gerinctelen a jelentős, leghíresebb pedig a fűrészlábú szöcske.

A piros jelzésről nyugati irányba térünk le a kékre, így egy meredek emelkedő után a Nagy-Szénás csúcsán járunk.

A körpanoráma mellett szembetűnik kopársága, mely természetesen legalább részben emberi kéz műve, mivel a tarvágások után az elmosott talaj nem nyújtott elegendő lehetőséget a fás szárú növényzet megtelepedéséhez.
Ha északi irányba állunk be, láthatjuk a Pilis- és a Visegrádi-hegység vonulatait, sőt igazán tiszta időben túlláthatunk a Kevélyeken is egészen a Mátráig. Keleti irányba fordulva utunk folytatása és Budai-hegység fővárosi csúcsai is látóterünkbe kerülnek. Ha déli irányban túlnézünk a falun, a testvércsúcsot, a Nagy-Kopaszt látjuk, míg nyugatra vetve tekintetünket a Szénások folytatását, a Kutya-hegyet.

Ha kinézelődtünk magunkat, ereszkedjünk le a kéken a nagy-szénási menedékház emlékművéhez. 1926-ban épült és pezsgő népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborút követő államosításáig, melynek eredményeképp az állapota olyannyira romlott, hogy a a hetvenes évek végén elbontották. A szebb időkre egy emlékfal- és kő hívja fel a túrázok figyelmét.

Utunkat a kéken keleti, majd dél-keleti irányba folytatjuk. Amikor is a jelzés eléri a település határát néhány száz méteren belül, az adótoronytól bal kézre, a Felső-Zsíros-hegynél kialakított pihenőben, fenyvesekkel körbevéve padokra ülve elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott elemózsiát.
Felkerekedve, még mindig a kéket követve, úgy 800 méter után érdemes 90 fokban balra fordulva letérni az útról, hogy megtekintsük az egykori drótkötélpályát, mely a pilisi szénbányászatot segítette 1950-től 19 éven keresztül.

Következő állomásunk kedvéért itt áttérünk az OKT-ról a kék háromszögre, ez vezet ugyanis az Alsó-Zsíros-hegyre és a Sziklás-hegyre.

Sziklás-hegyi-kilátás-03

A Zsíros-hegy erdősítése az 1930-as években kezdődött melynek hatására mára a dolomitok köves fehérét sűrű fenyvesek színesítik. A murvás-sziklás bércről mégis remek kilátásba gyönyörködhetünk a Pilisvörösvári-árok felé. Szemben, Pilisszántón túl a Boldog Özséb-kilátós Pilis-tető terpeszkedik, nyugatra Gerecse rögei láthatóak, míg észak-keletre a Kevélyek hívják fel magukra a figyelmet.

Visszatérünk a kékre és ha kedvünk tartja pecsételhetünk a Kéktúra Zsíros-hegyi állomásánál (OKTPH_67_1). Az OKT-t egészen addig követjük míg az a M szimbólummal jelzett Mária Útba nem torkollik. Ez hamarosan már Nagykovácsi utcáit járja és ezen érünk be a célba is.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.

Pazar_panorámák_Nagykovácsi_közelében_-_Bálint_túrázik

Pazar_panorámák_Nagykovácsi_közelében_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.
Turul-emlékmű a Szelim-barlangtól
A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.
halszemes kilátó
Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Gerecsei kékség, avagy gerecsei látnivalók

Gerecse hosszú ideje szerepel a képzeletbeli, “Bálint kérlek, túrázz ott is” listámon. Eredeti terveim szerint az ismerkedést a Gerecse 50 keretei között abszolváltam volna, ez végül két ok miatt hiúsult meg. Legfőképp nem szeretem a tömegrendezvényeket, másrészt – ahogy már meséltem nektek – mentális fáradtságom akadály ebben.

Mivel legutóbb utoljára február elején vittem barátokat túrázni, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és együtt hódítjuk meg Gerecsét.
Az útvonalhoz döntően az Országos Kéktúrát használtam és a következőképp terveztem: indulás a komárom-esztergomi Tokodról (a település autóval elérhető a 10-es főúton; közösségi közlekedést választva az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon) beérkezés pedig Tardosba.

→ Táv: 29,74 km, emelkedés: 1127 m, lejtés: 957 m.
→ Nehézség: a túrát főként a távolság/szintemelkedés aránya, illetve a terep technikai nehézsége miatt közepesen nehéznek ítélem, ugyanakkor a rendszeresen sportoló nehézség nélkül tudja teljesíteni.

A legfontosabb állomások, látnivalók:

  • Hegyes-kő (311 méter) – Tokod központjától (pecsételő az Aladár kocsmánál rejlik, OKTPH_63_B) a kék jelzést követve kaptathatunk fel a csúcsra, érdemes letérni a hivatalos túraútról, mivel az a csúcsot nem érinti.Hegyes-kőA látvány befogadása után keressük a leesett állunkat; a Duna kanyargó túlpartján látszik a Börzsöny szlovák folytatása, tiszta időben könnyen kivehető az Esztergomi Bazilika (a szerencse épp velünk tartott), Pilis hullámzó vonulatai, Gerecse csúcsai.
  • Utunkat folytatva némi ereszkedés és a Kis-kő elhagyása után a tokodi pincék különös hangulata közt találjuk magunkat (szintén pecsételőhely a Kavics Lak felhajtójánál, OKTPH_63_A).
  • Visszaérve az erdőbe, ismét érdemes valamelyest letérni a kijelölt, fenyvessel körülvett útról, hogy a Kőszikla (297 méter) mészkő csúcsairól újra megcsodálhassuk a kilátást. Mi itt fogyasztottuk el jóízűen tízórainkat is.
  • Innen a mogyorósbányai pecsételőhely felé igyekeztünk, melyet a Kakukk söröző ajtajában találunk.
  • Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt közt gyönyörű recepeföldek mellett haladunk el, amik ugyan ottjártunkkor még nem sárgán, de hullámzottak. Az utóbbi településen két pecsételőhelyen is igazolhatjuk a teljesítést (Mama Celestina büfé és egy öreg tölgyfa a templom mellett OKTPH_61_1 és OKTPH_61_2).
  • A(z egyik) pusztamaróti pecsét (OKTPH_60_1) a lucfenyőn található, közelében a régi helyi temető található.
    lucfenyő jelekkel
  • Innen az egyre emelkedő ösvényen megkerüljük a Kis-Gerecsét, megcsodálva a meredek domboldalon pompázó medvehagymát, a sudár bükköst, a rendre felbukkanó meredek, moha borította mészkősziklákat. A szakasz végén várja a túrázókat a Mária-kegyhely tövében egy kedves pihenőhely.
  • Itt még követjük az Országos Kéktúra útvonalát egészen a következő pecsételőhelyig, a Gerecse üdülőig, ahol a kerítésen át látjuk a Serédi-kastélyt is.
  • Itt térünk át a kék háromszögre, hogy meghódítsuk a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsát. Ugyan a táj csodás, de cserébe jelentős emelkedővel is megajándékozza az arra tartó kirándulót. A tévétoronyig régi, romlott állapotú szervizúton baktatunk, hogy szemünket végül 123 méter magas tornyon pihentessük meg. Maga csúcs úgy hatszáz méter után várja a még mindig lelkes túrázókat. A lejmenetbe váltó úton kivágott fák nehezítik a haladást.
  • Az első adandó alkalommal visszacsatlakozunk a kékkel jelzett útra, így még egy pecsétet abszolválhatunk a Bánya-hegyi erdészháznál (OKTPH_63). Mi az épületbe is beóvatoskodtunk, érdemes körültekintéssel lenni, mert a tető statikája kevésbé megbízható.
  • Mivel túránk közelít a 30 km-hez és túl van az 1100 szintemelkedésen is, egy hajtűkanyart húzva a zöld jelzésre csatlakozva Tardos felé vesszük az irányt. A településen a Kemencés fogadót választottuk meleg vacsora elfogyasztására.
    A Budapestre tartó buszra a Tardos, süttői elágazás megállóhelyen szállhatunk fel.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Ajánlom figyelmetekbe a miáltalunk teljesített verziót is, Strava mutatja is.

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Alapértelmezett
túrabeszámoló

A fájdalom ideiglenes, a dicsőség örök.

The post in English.

tl;dr – Néha-néha ki kell lépni a komfortzónából, ez segít a fejlődésben, még akkor is, ha ez 3-4 órás sötétedés utáni túrázást jelent. Lásd a releváns Instagram posztot.

Általában előre megtervezem a túráimat, minél jobban ismerem a környéket, annál jobban térek el tőle. Ezt történt egy héttel ezelőtt is. Először is előbb szálltam le a buszról, mint eredetileg szándékoztam. Arra gondoltam, hogy így legalább mászkálhatok a Pilis-hegység egyik kedvenc részén. Így is tettem és szokásos rutinommal – sütés, kávéfőzés. Elidőztem az új távcsövem tesztelésével is – madarakat és mezei nyulakat figyeltem meg. A nap gyorsabban telt, mint hittem volna, így egy idő után teljesen biztos voltam, hogy több időt fogok napnyugta után a szabadban tölteni, mint eredetileg gondoltam. Nem baj, gondoltam, de hajthatatlan voltam, nem szerettem volna előbb abbahagyni.

Szürkület aztán fokozatosan sötétség is megérkezett. Szorosan ölelt meg, mint egy édesanya a gyermekeit egy viharos estén. Legmeglepőbbnek nem a fény, hanem a zaj hiányát találtam. És hiszen teljes volt. Amikor megálltam egy korty vízért, az élet zaja látszólag megszűnt, nem volt semmi.
Nem féltem, ez nem a jó szó, mégis valami elemi érzés kerített hatalmába, egy primitív ösztönös éberség, ami talán az emberiség hajnalából származik. Roppantul élveztem; hiszen valami új, valami elfeledett, ritkán tapasztalt volt.
Ugyan tudtam, hogy aktívan semmi sem vadászik emberre (leszámítva talán saját embertársainkat) kezembe vettem baltámat valamiféle biztonságért. Az idő lassan telt, én pedig másztam fel dombokon, ereszkedtem le völgyekben. Az első zaj, amit hallottam – leszámítva saját lépteimet – valószínűleg egy őzhöz tartozott, még sokáig hallottam, ahogy az állat az aljnövényzeten áttörve menekül.
Később megálltam, ahogy egy bagoly huhogása átmetszett az estét. Ugyan nem volt késő, folytatódni látszott az élet. Hosszú ideig eseménytelenül túráztam tovább, egy bizonyos pontom megbízható fejlámpámat is kikapcsoltam, holdfénynél folytattam tovább utam.

Hirtelen egy távoli neszt hallottam, ami izgatott lármába csapott át. Bármennyire igyekeztem nem tudtam rájönni, mi volt az. Aztán persze kiderült, hogy egy nagyobb vaddisznókondáról van szó, azon az ösvényen túrták földet, amerre haladnom kellett. Talán a koromsötétben való barangolás megérintett, félelem költözött a szívembe. Úgy tíz perc elteltével valamennyire visszanyertem a kontrollt és emlékeztem, a zaj a barátom. És így is volt, elijesztettem őket, ahogy összevertem baltámat és egy faágat. Megkönnyebbülve siettem tovább.

Az út végig találkoztam egy-két rókával és részem volt a szezon első havazásában is. Ugyan amikor kiértem az erdőből éppen csak lekéstem a buszom (ami további 5-6 kilométeres sétát jelentett az autóút mellett), örültem, hogy magam mögött hagyom a lakatlant és a civilizáció része lehetek megint.
A túra összesen végül 38 km lett, 1224 méter szintemelkedéssel, a fáradtságom mégis inkább mentális volt, mintsem fizikai. Sajnálom-e, hogy nem vágtam le, amikor megtehettem volna? Egyáltalán nem, meghatározó élmény volt.

Alapértelmezett
túrabeszámoló

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül

Mivel túráim döntő része a fővároshoz északra, észak-nyugatra esik, így a barátokkal tervezett következőt szándékosan teljesen más irányba szerveztem.
A cél egy relatív rövid és laza, lehetőség szerint a jelzett utakon járó körtúra volt.

körtúra Mátra-nyereg és Galyatető körül
WordPress nem engedélyezi a Strava útvonal beágyazását, így képként osztom meg. 15.48 km, 650 m szintemelkedés.

Az autót Vörösmarty turistaház közelében parkoltuk le (buszmegálló is van a közelben), innen értük el Mátra-nyereghez, ahonnan felkaptattunk a Csór-hegy 730 méterére.
A háborgó tengerként hullámzó gerincet gyönyörű bükkös és kilátás tetőzi meg. Legszebb része talán a 699 méter magasra nyúló, irtásos Vércverés. Nevét a magyar folklórban keressük, a lúdvércek (vércek, lidércek) ártó alaktalan lények, amik tévútra, halálba vonzzák az ártatlanokat.
A legenda szerint a Parádi-medence környékét három ilyen lény uralta és a kilátás miatt ide fészkelték be magukat. Az emberek fohászát végül a Szűzanya hallgatta meg és leereszkedve elűzte az ártó szellemeket. Az eseménynek pedig a Vérverés név állít emléket.

Itt hosszabban időztünk, amit ajánlott is, hiszen tiszta ég alatt egészen a medencén túl akár a Bükkig, Tátráig is elláthatunk. Nem mellékesen az Országos Kékkör bélyegzője az információs tábla oszlopára rögzítve található.

IMG_4016

IMG_4019

IMG_4020

Innen a következő a Nagy-Lápafő a vonulatán – amin három turistajelzés is tovahalad – Parádsasvár irányába néző panoráma megtekintése közben kapaszkodtunk fel Nagy-Lipótig, ahonnan a Kékes csúcsát is tökéletesen láthatjuk.
Innen már igazán közel található Galyatető és egyik fontos célunk, a Péter-hegyesén elhelyezkedő zavartalan körpanorámát kínáló, 2014-ben felújított, 13 méterrel megmagasított Galya-kilátó.

IMG_4031

Mivel a látvány páratlan, meg sem kísérlem holmi telefonos fotókkal elrontani, menjetek el inkább.

Ekkor már bőven ebédidőre fordult az idő, Galyatetőt elhagyva kopogó szemekkel (főleg én) kerestük az optimális helyet tűzrakásra. Hamarosan találtunk egy tisztást bőséges száraz fenyővel és kövekkel, így igazán egyszerű dolgom volt a tűzgyújtással. Néhány perc előkészület után magasra is csaptak a lángok.

FPS_7849
A közvetlenül a szikravetőzés előtt készült portrémat tehetséges Ferenczy Pál barátomnak köszönhetem, kövessétek instán. Közös túránkról is posztolt már két csoda klassz fotót.

roaring_campfire

A húst, kolbászt és a mályvacukrot már a parázson sütöttük meg. Ajánlom releváns fotóimat az instagramon.

Mielőtt kiértünk a Nyírjes-bércre, egy darabon még lenyűgöző fenyvesben sétáltunk. Régebben kevésbé szerettem ezeket a nyúlánk örökzöldeket, de mostanság a bükkösök mellett ezek lettek a kedvenc erdejeim.
Innen már egyébként kvázi elhanyagolható távolságra várja a túrázókat a Mátra-nyereg, ahonnan a kiindulási pontra visszatalálni gyerekjáték.

Összességében egy kellemes kis túra ez, rövid távval és kevés szintemelkedéssel, így a kevésbé gyakorlottaknak is szívesen ajánlom. Cserébe roppant szép tájon érezhetünk rá a túrázás ízére.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Alapértelmezett