A tűzhöz a pragmatikus szinten túl is valami ösztönös, elemi módon kötődünk, minden bizonnyal nem véletlenül. Érthető hát, hogy amikor szabadban töltött idő során is szívesen hódolunk egyik legelső találmányunknak.

Milyen szabályozásokra és praktikus lépésekre kell és érdemes figyelnünk ilyenkor?

Tüzet rakni csak a kijelölt helyeken szabad, azonban ott sem mindig. Ellenőrizzük tehát minden alkalommal, hogy a környéken épp engedélyezett-e a tűzrakás. Erre egy kiváló lehetőséget nyújt a hivatalos állami, stílszerűen tűzgyújtási tilalom térképnek nevezett honlap.

(A színkódok jelentése a következő: mélypiros tűzveszélyes, tüzet gyújtani tilos. Fehér, szabad. A tűzveszélyességi besorolás általánosságban jelzi a környék tűzveszélyességi mértékét. Halványpiros: nagy mértében, narancssárga: közepes mértékben és sárga: kismértékben tűzveszélyes).

Tűzgyújtás előtt és közben

Az egyéni felelősség természetesen a tilalom hiánya ellenére sem kerülhető el, így szerintem a következő lépések mentén érdemes járni:

• Lehetőség szerint kijelölt helyet válasszunk, ha nem, tegyünk kőgyűrűt köré, vagy ássunk neki gödröt.
• Tisztítsuk meg tűzrakóhelyünket és környékét a szerves hulladéktól, száraz levelektől, ágaktól stb. és legyen kellő, néhány méteres távolságra egyéb éghetőtől.
• Maradjunk kontrollban – biztosítsunk vizet, földet az oltásra, gyűjtsünk elég tüzelőt és válogassuk szét méret és funkció szerint (éleszték, gyújtós, apró- és tűzifa), épp szükségünknek megfelelően nagy tüzet rakjunk, végezetül valaki mindig maradjon a közelben felügyelni.
• Gondoljunk a szélre; erősségére, irányára, hiszen a szálló forró pernye, szikra könnyen tüzet okozhat.
• Csak akkor távozzunk, ha tüzet teljesen eloltottuk; azaz kezünket felé tartva egyáltalán nem érzünk hőt.

Hogyan oltsuk el?

Mi is kell az égéshez? Hő, levegő és tüzelőanyag. Ha ezek valamelyikét kivesszük az egyenletből a tűz kialszik. A hőt hirtelen legegyszerűbb vízzel csökkenteni, hiszen a hirtelen gőzzé válással azt tetemesen csökkenti.

Kövessük a következő lépéseket:

• Várjuk meg, amíg a tűz teljesen hamuvá ég, hiszen úgy sokkal könnyebb dolgunk lesz. Ezért sem érdemes túlontúl nagy máglyát rakni vagy állandóan táplálni (kis kályhámat egyébként ezért is szeretem; kevés tüzelő kell hozzá, viszont szikrafogó híján nyílt tűznek számít).
• Ha még áll, óvatosan döntsük szét a rakást, törjük kisebb darabokra a még izzó fadarabokat.
• ”Gereblyézzük” össze a parazsat, zsarátnokot egy kupacba, szórjunk rá földet és csak aztán öntsük le bő mennyiségű vízzel. A keletkező sár nem csak lehűti, de levegőtől is megfosztja a tüzünket. Ezt kevergessük, mozgassuk át és ismételjük szükség szerint. Ezt tehetjük akár egyszerűen egy faággal is, nagyobb sütögetésre készülve segít egy kerti ültetőkanál, ásó.
  Főleg hosszabb, nagyobb tüzelésnél a talaj s vele akár a gyökerek is hajlamosak felmelegedni, így ezen a részen ne spóroljunk.