felszerelés

Lecseréljük-e a futócipőt az ajánlott 800 kilométer után?

Anno én magam is megírtam, hogy az internetes konklúzió a cipők lecserélését, függően a tereptől, testalkattól, hordott párok számától 400-600 mérföld (azaz 645-965 kilométer) után javasolja. Néha a konkrétabb 500-at (800-at értelmezhető mértékegységben) jelentik ki.
Ugyanakkor mindig is furdalt a kíváncsiság, valós elavulásról vagy csak vásárlásgenerálásról van szó?

Tapasztalataim alapján a ~800 kilométer túrázással is kikezdi a cipőt.

Most végre sikerült egy márka azonos típusú cipőjéből egy kiszolgáltat* és egy teljesen használatlant összehasonlítanom.

Az elhasználódás mértéke

Általánosságban elmondhatom, hogy amíg az új párat nem vettem ki a dobozból (black Friday miatt december eleje óta bújik ott), nem éreztem különösebben rossz állapotúnak a születésnapját nemrég ünneplő szürkét.
Bővebben…

Alapértelmezett
étel, felszerelés

Serpenyő túrázáshoz, öntöttvastól a szénacélig

Aki egy kicsit jobban ismer tudhatja, hogy a serpenyők bizony a gyöngéim. Főleg az öntöttvasak. Számomra az ilyen anyagból készültek verhetetlenek. Sokoldalúságuk miatt gyakorlatilag süteménytől a vékony tésztájú pizzán át a húsig bármi elkészíthető bennük.
Reggelikhez például otthon naponta pörgetem őket – legyen az a klasszik bacon és tojás (utóbbi kvázi összes sütött formájában), a változatos quesadilla, édes/sós zabpalacsinta, mágikus naan és így tovább.

(Az öntöttvas, mint anyag önmagában egy külön bejegyzést érdemel. Az érdeklődőknek néhány angol nyelvű tartalom: a lifehacker cikk, ami anno engem is elindított az úton, egy ötperces gyorstalpaló Tasty videó vagy épp a felújításról szóló és természetesen végül a téma a rabbit hole-ja, a reddit castiron subreddit.)

Túrázáshoz is ilyenre váltottam, amikor az alumíniumról kezdtem megenni a teflont.

Mielőtt jobban belevetjük magunkat a dologba,

ez főzési módszer az egész élvezetével járó kompromisszumról szól, nem az ultrakönnyű megoldásokról

arra ugyanis mást használok.

Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

Hordj magaddal távcsövet

A lát- és távcső az egyik olyan túrázási eszköz, amit keveseknél látok, pedig hasznos kiegészítője a természetjárásnak.

Miért is?

Ugyan első körben magam is minden másféle felszerelés kikutatásával és megvásárlásával töltöttem, azért hamar rájöttem milyen hasznos volna egy kicsivel messzebb látni.

  • Megfigyelni a természetetszámos kedves élményem kötődik vadállatok fürkészéséhez.
    Hirtelen néhány: álltam már gímszarvas mögött Koppány-nyergen, vagy bámult rám egy kis rudlinyi őz, mint villódzó autóra a pátyi Főkúti Parkerdőben (hogy aztán fehér feneküket villogtatva elszaladjanak), de távcsövön figyeltem fel-lefelé mászó csuszkákat, vízszintes ágon kopácsoló fakopáncsokat, vagy legutóbb mélázó muflonokat.
    A sor végtelen, az élmény felbecsülhetetlen.
  • Orientáció, tájékozódásszuperül segít összekötni a pontokat, a fizikai térképet mentálissá konvertálni.
    Nemrégiben, a Zajnát-tetőn állva néztem körbe és segített nem csak a Meszes-hegyet, de a Dévényi Antal-kilátót is pontosan beazonosítani (lásd ott lehet vs ott van).

Látcső vagy távcső, melyiket válasszam?

A következő néhány bekezdés egy lelkes laikus összefoglalója lesz, közérthetően támpontot nyújtani. Főként a saját vásárlásom előtti internetes olvasgatás összefoglalója.

Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

Gázfőző

Lassan fél éve írtam bejegyzést a fatüzelésű kályhákról – miértekről, típusokról és a győztes egyedről.
Gázfőző ugyan már akkor mozgatta a fantáziámat – valahol eltemetve két túraötlet közt -, de nem tudtam igazán megindokolni a szükségességét. Kisgyerekkorom ködös emlékei közül a valamivel nagyobb, két (?) rózsás kempingfőző derengett elő, amit családos kempingezéshez használtunk, követelve nem túl közeli rokona megvásárlását a jelenben.

Mi változott most mégis? Ahogy telnek a telek, ha többször nem is kelnék útra, viszont mindenképp többet hosszabb távra mennék túrázni, a főzőcskézés pedig idő. (Fejlámpa kitolhatja a nappalt valamelyest, bár én az ösvény mellett a tájat is szívesen nézem.)

Továbbra is tartom, fával fűtött tűzön hangulatosabb főzni, megkockáztatom, nagyobb gasztronómiai élményt érhetünk el.

Viszont a gázfőző pragmatikus lángja továbbra is egy gyorsan fellobbanó láng.

Milyen célra kerestem tehát gázfőzőt?

Téli túrákra, gyorsan vizet forralni,
→ amikor az összes termosz forró tartalma elfogyott és/vagy kihűlt (tea, kávé)
→ egy-egy dehidratált ételhez, zabhoz

A meleg ital/étel erősen javítja az ember morálját, felmelegíti a teste mellett a kedvét is, nem is beszélve arról, hogy mennyivel finomabb is.
Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

Milyen lábbelit hordjak túrázáshoz?

A majd másfél éves bejegyzést 2021. februárjában átdolgoztam, további tapasztalataimat jobban beépítettem.

Én úgy látom talán a legfontosabb felszerelés a lábbeli. Kezdőként kellemetlen időjárási körülmények, úgymint eső, hó vagy rekkenő hőség, között biztosan nem indulunk el, de cipőt mindenképp fogunk hordani. A boldog láb a boldog túrázóval egyenlő, így ezen nem érdemes spórolni.

Eleinte én is egy vaskos bakanccsal kirándultam, azonban esetlennek, nehézkesnek találtam és nyáron egyszerű megfőtt és itt-ott feltört benne a lábam. Amikor aztán első túracipőmet megvásároltam sok apró után végre egy “rendes” 30 kilométer körüli túrát terveztem magamnak. Már a felétől éreztem valami nem lesz jó, otthon levéve sajnos bizonyossá vált, lábkörmeim egy része bizony megszenvedte a napot és hamarosan elválunk.

Megfontolandók

Terep. Egy könnyű erdei útvonal kevésbé veszi igénybe az ember lábfejét, bokáját, összehasonlítva egy konstans mászásra késztető sziklással, vagy épp térdig érő hóba rejtett hegygerincen végigfutóval.

A túra hossza időben és térben. Minél tovább és nehezebb távon megy az ember, annál jobban követeli meg a lábfej, a boka a támogatást, illetve a védelmet. Számoljuk bele, hogy mennyi idő telik el két túra közt, tervezünk-e álldogálni, valamint mekkora súlyt cipelünk közben.

Időjárási körülmények. Évszak roppant fontos, ahogy hidegebbre fordul az idő, mindenki szívesebben nyúl a bakancsa felé indulás előtt. Logikus is, ha nagyon alacsonyra kúszik csak fel a hőmérő higanyszála, jobb is a melegebb, az elemeknek jobban ellenálló választás.
Mellékesen jegyzem meg, jártam én már télen letaposott hóban túracipőben a Pilisben (nem is egyszer), lábam mégis csak akkor fázott, amikor megálltam úgy egy órára ebédet készíteni.
Természetesen eső, sár, hó vagy épp a patak vize szintén kihívást nyújt. Melegebb időben egyébként gyorsan száradó terepfutócipő jobb választás a patak átszelésére, mint egy – ha máshonnan nem is, hát fentről – szintén átázó robusztus bakancs.

A termék tartóssága. A más-más lábbelik eltérő élettartamát jellemzően távban fejezzünk ki. Nem meglepő módon a (drágább) bakancsok, megfelelő ápolás mellett javíthatóak, újratalpalhatóak.
Az általános megállapodás a következők körül mozog, cseréljünk:
– cipőt 800 km megtétele után
– bakancsot 1000-1200 km után

Persze azért mögé nézhetünk a puszta számoknak is; a használattal a felsőrész látványosan roncsolódik, ahol lábfejünk hajlik a bőr és merev műanyag megtörik, a mesh elrongyolódik, kiszakad. Lábunk alatt a talp recéi elkopnak, a párnázás elvékonyodik, csökken a védelem. Megfelelő ápolás hiánya vagy az extrém körülmények (téli sós lé, rendszeres elázás stb.) fokozhatják az elöregedést. Éppen ezért ezek a számok indikátorok, önmagukban véleményem szerint nem elegendőek az állapot felmérésére.

Stabilitás és védelem. Ugyan én a könnyebb szerkezetű terepfutócipők boldog használójának tartom magam, ennek ellenére elengedhetetlennek tartom lábfejet körülölelő merevebb, egyfajta keretet; egy masszív sarok, ujjakat védő ütköző és természetesen az oldalirányú védelem is megoldandó feladat.

Talp. Egy jól, megfelelő terepre választott cipőtalp nem csak a tapadásért felel, hanem a láb talaj irányából érkező terhelés csökkentését is biztosítani hivatott.
Sosem szabad alábecsülni, hogy mennyire fontos a biztos lépés egy túra alatt, én például hajlamos vagyok nagyjából bármilyen érdekes pontot megmászni. A szabadban pedig igen változatos a talaj; lejtős-emelkedős, nedves, agyagos, sáros, homokos, köves, sziklás, havas vagy ezek tetszőleges kombinációja. A helyénvaló lábbeli megválasztása a magabiztosabb lépés megtalálásában is szerepet játszik, ugyan a robosztusabb talp kevésbé kopik és jobb védelmet is nyújt, ugyanakkor lábunkkal kevésbé érezhető a talaj, célszerű tehát ezt is figyelembe venni.
A mechanikai védelem különböző rétegekkel kerül megoldásra, ennek a talp külső része a leglátványosabb része, de beszélhetünk középső, belső részekről is, amik olykor kevésbé nyilvánvalóan kopnak és az idő előrehaladtával vesztik el funkciójukat.

Lábunk egészségi állapota. Az előbb említett mellett lényeges figyelembe venni, fáj nem fáj, ha igen, hol? Korábbi sérülések?
A cipők könnyebbek, nagyobb mozgásszabadságot garantálnak, míg a bakancsok fokozott merevség mellett alaposabb védelmet nyújtanak.

Szellőzés. A tél saras-havas időszakát leszámítva számomra sokkal fontosabb a jó szellőzés és száradási képesség a vízállósággal szemben. Amennyiben az izzadság adekvát elvezetésre kerül lábunk kisebb mértékben hevül fel, fülled be és dagad meg. A komforton túl ez preventív lépés is, kevesebb eséllyel törik fel vagy kapunk el gombás fertőzéseket.
Ugyan sokfelé márka reklámoz teljesen vízhatlan rétegeket, szintetikus vagy épp bőr verzióban, a valóságban ez egyszerűen nem igaz. Ha másért nem is, a kopással ez a képesség jelentősen csökken. Ráadásul vízzárás kétirányú, ha be nem engedi a nedvességet, kifelé sem és lábunk izzadásával a “lélegző” rétegek sem tudnak lépést tartani.

Súly. Minél kevesebb, annál jobb. Bizonyos tanulmányok szerint a végtagokon lévő súly sokkal nehezebbnek érződik, mintha azt a hátunkon cipelnénk, ezáltal emiatt jobban fáradunk és több kalóriát is égetünk.

Mire figyeljünk vásárlás előtt és közben?

Méret. Menjünk a nap végén, amikor a lábfej a reggelihez képest kicsit szétterült és javasolt a normál méretnél valamelyest nagyobbat venni, hiszen egy egész napos túra alatt az átlagosnál még jobban megdagad.
A legtöbb márka egyébként nem csak egész, hanem harmad- és fél méreteket is gyárt, ennek érdemes utánanézni, eladótól megkérdezni.
A méret akkor megfelelő, ha
– befogadja lábunkat, hossz, szélesség és magasság tekintetében is, valamint nagyjából követi annak formáját
– lábujjainkat kényelmesen mozgathatjuk, de maga a lábfejünk nem mozog, csúszik el benne és főként sarunk áll benne biztosan
– kényelmesen tudunk benne járni, nem akadályozza lábfejünk járás közbeni gördülő mozgását

Talpbetét? Ha van, vigyük magunkkal. Akár az a néhány mili-/centiméter sokat változtat azon, hogy miképp áll a cipő.

Töltsünk benne időt már a boltban. Járjunk körbe, ha van használjuk az emelkedőket, lejtőket imitáló rámpákat. Ha azt hittük végeztünk, inkább menjünk még egy kört.

Vegyünk fel túrazoknit. Nem csak a háromévszakos varrás nélküliek, hanem a téli, vastagabb változatuk jelentős helyet foglal, így a méretnél azt is figyelembe kell venni.

Konzultáljunk egy eladóval. Ha fent említett kérdések alapján eldöntöttük mit szeretnénk, mondjuk el neki, segíteni fog a lehető legjobb pár megtalálásában.

Milyen lehetőségeink vannak?

Nagyon leegyszerűsítve, félcipő és bakancs. Mindkettőnek számos alfaja van; terepfutócipők, túracipők, beszállócipők, kiránduló- és magashegyi bakancsok (mindkét felsorolás a strapabíróság, nagyobb védelem irányába megy). A lista végtelen.

Mik a legfontosabb különbségek?

A cipő ernyője alatt lévők előnye:
– könnyűek (jelenleg télen használt cipőm darabja 340 grammal nagyságrendileg negyede az eredeti bőrbakancsom súlyának)
– nagy(obb) mozgástartomány, akár kényelmesen futhatunk is benne (rövidtávon túra- és beszállóban is)
– gyorsan száradnak (főleg a terepfutócipők)
– kiváló szellőzés (főként a szintetikus, mesh verziók)
– megfelelő mechanikai védelem
– dobozból kivéve azonnal kényelmesek, nem szükséges betörnünk
– szintetikus verzióik minimális karbantartást igényelnek
– a legtöbb erdei, füves, köves és poros talajon kiváló tapadnak, rövidebb sziklás túrákon elfogadhatóak, de nem ideálisak

Hátrányaik:
– cipő lévén csekély mértékben nyújtanak oldalirányú stabilitást valamint
– felülről könnyen beáznak (lábfej felől már típusfüggő, terepfutók kevésbé ellenállóak, mint mondjuk egy túracipő)
– a mechanikai védelem egy bakancshoz képest kevesebb
– élettartamuk rövidebb
– kevésbé vagy egyáltalán nem javíthatóak

Bakancsok előnyei:
– leghatékonyabb mechanikai védelem a lábfejnek, bokának
– kiváló oldalirányú stabilitás
– megfelelő ápolás mellett élettartamuk alatt szinte elnyűhetetlenek
– javíthatóak, újratalpalhatóak
– sokoldalúak – egész évben hordhatóak, sokuk hágóvassal is

Hátrányaik:
– jóval nehezebbek egy cipőnél (ne feledjük, mozgatni is kell őket)
– kevésbé jól szellőznek
– a fentiek miatt, vagy amikor végül átáznak, nehezebben is száradnak meg
– az általuk nyújtott extra védelem jelentős mozgáskorlátozást is jelent
– bár meleg időben is használhatóak, komoly fülledésre hajlamosak
– bőr verzióik alapos karbantartást igényelnek (rendszeres tisztítás, zsírozás/vakszolás)

Összességében megjegyzendő, hogy jobb márkák gyártói rendkívül sok pénzt és energiát fektetnek a kifogástalan lábbelik tervezésére és gyártására. Gondolok itt a sarokmerevítésekre, rezgés- és ütéscsillapító talpakra, betétekre stb.
Rövidebb utakon kevésbé észrevehető, de ezek az előnyök hamar előjönnek egy-egy nagyobb kihívás során.

Te mit használsz, Bálint?

Közel három év és 3500 kilométer alatt jobbára túracipőben, de leginkább terepfutócipőben járok. Úgy tapasztalom a váltás helyes döntés volt; könnyűek, roppant kényelmesek és nekem elég védelmet nyújtanak. Ráadásul ápolás tekintetében sem kell foglalkozni velük, hisz mind szintetikus. Eleinte takarítgattam őket, aztán elengedtem az esztétikát.
Az én általános szükségleteimre (hazai terep, változóan megpakolt 30 literes hátizsák, javarészt kevés és letaposott hóban járva) a bakancs teljesen felesleges.

Korai próbálkozások után igen hamar a futókhoz soroltam és a Salomon márka felhasználójává váltam. Jelenleg négy különböző párat használok válogatva, az ötödik várja a sorát. Például a Speedcross 5-ből jelenleg három párral rendelkezek, így mind a márkát és mint a típust csak ajánlani tudom.
Ha maradunk a terepfutó kategóriánál, olcsóbb alternatíva lehet a Decathlon Evadict márkájának különböző cipői.
Részletes lista

Bakancs:
– Garmont, ma már ritkán kerül felvétrelre.

Túracipő:
– Quechua ARPENAZ 500, méretproblémák miatt nem használt.
North Face Fastpack GTX, 835 km táv, 30k méter szintemelkedés és 565 nap után nyugdíjba küldtem.

Terepfutócipő:
– Salomon Speedcross Vario 2, ~700 km, rövid, igénybevételt nem igénylő túrákra még alkalmanként hordom.
– Salomon Speedcross 4, 450 km, tavasz-ősz viszonylatban használt.

Salomon Speedcross Vario 2 és Salomon Speedcross 4

– Salomon Speedcross 5, 270 km, tavasz-ősz viszonylatban hordott.
– Salomon Speedcross 5 GTX, 805 km, még latolgatom mi legyen vele.
– Salomon Speedcross 5 GTX, 0 km.

Alapértelmezett