túrabeszámoló

Közép-dunántúli Piros – Zirc → Eplény, avagy első tapasztalatok egy többnapos túrával

Az idei évre – a járvány előttazt is terveztem, hogy több éjszakát töltök a szabadban, illetve idénre feladva a külföldet elkezdtem kész hazai túrákat, vándorutakat gyűjteni.

A címét egyébként annyiban módosítanám, hogy inkább az első kétnapos túráról van szó, amikor jelentősebb távot szerettem volna mindkét napon teljesíteni, miközben minden szükséges felszerelést, ételt-italt magammal hordok és erdőben hajtom álomra fejem.

A bejegyzés csapongó fókusza inkább a felkészülésről (felszerelés összeállítása, hasznossága) és a mentális, fizikai terhelésről fog szólni,

mintsem a KDP Zirc-Eplény bakonyi szakaszának bemutatásáról.

Ha az ember maga elé veszi a térképet láthatja, hogy a hivatalos utat követve ez úgy 75 km, talán 1600-1700 méter szintemelkedéssel (pontos számokra nem emlékszem). Eredetileg az odvaskői esőbeállónál terveztem éjszakázni, viszont az internet felhívta a figyelmemet a Szár-hegyi kilátóra.
Megérte a kitérőt? Abszolút.

A hétvége eredménye a GPS-ben bízva valamivel több, mint 94 km lett 2000+ méter szintemelkedéssel, amit 5+ km/ó sebességgel abszolváltam.

Strava link 1, 2.

Mit élveztem a legjobban?

Ismerem magam és a határaimat

Tisztában vagyok az mentális, fizikai erőnlétemmel; azaz tudtam mit és mennyit kell vinnem enni, inni, vagy milyen ruházat, derékalj, hálózsák biztosít kényelmes viseletet, relatív kényelmes és meleg alvást és természetesen mekkora távot tudok bejárni.

Derült elégedettséggel nyugtáztam, hogy izomzat szempontjából egyáltalán nem viselt meg a két nap, s bár korábban sérült bal térdem baj nélkül megugrotta a terhelést, az eddig kiválóan működő jobb némileg még most is tiltakozik. Feltételezem a fokozatosság elve sokat enyhített volna ezen, de az a gyengéknek való.

KDP-04

Bivak, emberhiány és persze az erdő

Kint aludni még mindig szuper klassz. A kilátót azért választottam, mert a fotók alapján masszívnak, ráadásul bivak-kompatibilisnek tűnt, ráadásul egy gyors insta-check alapján kvázi ismeretlennek is számít.

KDP-02-Szár-hegyi-kilátó

Valamivel este nyolc után értem oda, inkább mentálisan megfáradva. Vacsorámat még lenyugvó nap utolsó sárgásvörösbe hajló sugaraiban és egy család kíváncsi tekintetében fürödve költöttem el. Amint elégedett mosoly keretében letettem a sporkomat viharos széllökések vették ölelésükbe a kilátó dacoló magasát, így kénytelen-kelletlen újragondoltam az éjszakázás pontos helyét.
Az emeletről végül az épület látogatható részén kívül eső, kvázi alapzati építménybe költöztem át. A relatív zártság miatt a légáram szellővé szelídült és pedig nyugodtan hajthattam álomra fejemet.

Az éjszaka kétségtelenül eseménytelenül telt; zaj, nesz elvétve, békés álom kísért a pihenés országába, bár gyakran fel-felébredtem néhány perc erejéig. Részben mivel a tíz fokig komforthőmérsékletű decathlonos hálózsákomat a hajnali nyolc fokban kevésbé éreztem melegnek (ekkor felöltöztem és az megoldotta), valamit bár a Savotta derékalj, ugyan meggyőzően szigetel, azért vissza kell szoknom a földön fekvés kényelméhez.

Viszont visszatérve a bivakolás örömeire. Madárszóra kelni háromnegyed négykor a felkelő nap bizonytalanul kéklő fényében, amikor barokk festmények felhőinek utódai méltóságteljes lomhasággal kergetik egymást, friss méregerős kávét kortyolva határozottan nem rossz.

Nézelődés

Szemlélődés és reggelizés után kicsivel hat óra után indultam és mivel az idő korán, a madár pedig nem járt arra megfigyelhettem az erdő amúgy rejtőzködő állatait.
Fürkésztem legelő szarvasokat, szökellő őzeket, hullámzó görényt, géppuska sorozatokat leadó harkályokat, de legfőképp nem keresztezte utamat egyetlen ember sem meglehetősen hosszú ideig (erre a szakasz ismeretlensége és a szakadó eső is rásegített) és ebben van valami csoda.

A teljesség igénye nélkül, össze-vissza néhány kép.

KDP-05

KDP-05

KDP-05

Persze időszaktól függetlenül rácsodálkoztam a természetre; összementem bükkök árnya alatt, meglapogattam kőrist, hársat és tölgyet, eláztam combig érő csalántól és más aljnövényzettől a szitáló esőben, átszeltem vastag párafelhőket, dombokat, sűrűn benőtt területeket, mezőket, patakokat, megálltam kilátókon, tó mellett, magamba szívtam végtelen hagymaszagot és ettem medvehagymát, félreálltam terepmotorosoknak, megtépett növény, szél és eső, szenvedtem, nevettem, vasárnap teljesen szétáztam, de összességében imádtam a két napot.

Mit fogok másképp csinálni?

Felszerelés

Hátizsákomat kicsit ügyesebben, a helyet jobban kihasználva kell megpakolnom; valamint csökkenteni a súlyát. Ugyan a végső 14-15 kilót nem feltétlenül érzem soknak annak fényében (nyilván csökkentés a cél), hogy két napnyi holmit, ételt-italt vittem magammal, de a három liter vizet például sokszor feleslegesen cipeltem.
Némi űrtartalomra és vízszűrőre jött meg tehát az igény (előbbinél plusz rendelt pouchoktól várom a megoldást, utóbbinál még gondolkodom a különböző típusokon).

Akármit mond az előrejelzés, esőkabát (és esőhuzat a zsáknak) kell. Becsületére legyen mondva fél napot egészen jól bírt a szélálló softshellem és a hátizsákom is, de utána előbbivel együtt teljesen, utóbbi a részlegessel különcködött, így a tervezettnél sokkal rohanósabbra kellett fognom a tempót, az utolsó húsz kilométeren gyakorlatilag robotpilótában hasítottam a cél felé a kényelmes tájat megfigyelő tempó helyett. A vonatot elértem és még csak nem is fáztam.

Ez a kettő tanulság az összélményt érdemben nem rontotta, csak hozzáadott.

Alapértelmezett
negyedéves értékelés, túrabeszámoló

A jövőben teljesítendő túrák Magyarországon

Gyakorlatilag két hónapja egyáltalán nem járok a természetbe a fennálló világjárvány miatt. Ezzel egy időben kicsit kiiktattam a közösségi média csatornáit is, instagram és facebook törlésre került a telefonomról és egy időre az életemből is.

Az idő és főként a négy fal pedig rádöbbentett, hogy a túrázás mennyire szignifikánsan hozzájárul a mentális egészségemhez. Sebeim bősz nyalogatása – két külföldi, alapvetően túrázásra tervezett utamat kellett törölnöm eddig, gyakorlatilag el kellett engednem az idénre kitűzött megteendő 1200 kilométeres célt, sőt a tavaszi idény gyakorlatilag teljesen kimarad – kitöltött két hónapot.

A helyzet bizonytalansága miatt a helyi lazítások után úgy döntöttem,

2020 maradéka valószínűleg ismét a magyarországi túrák éve lesz.

Megveszni felesleges, mit csinál ilyenkor a magamfajta? Tervezni kezd.

Mik a lehetőségek a legfeljebb néhány nap alatt teljesíthető túrautak közt?

Amikor a következő kalandot tervezem sokszor magamnak dobok össze egy-egy utat, de kétségtelenül kényelmesebb egy-egy kész használata. Általában azonban két véglet van; 10-15 km-s táv, vagy 50+-os. Erőnlétem miatt inkább az utóbbiak keltették fel az érdeklődésemet. Szóval

elkezdtem a nekem tetszők összegyűjtését, kövessétek a linket itt.

A bővítés folyamatos, javasoljatok, kérdezzetek nyugodtan. Igyekeztem a leglényegesebb információkat belefoglalni; táv, szint, térség, gpx, megközelíthetőség, esetleges díjazás stb. Hogyan szűrj köztük?

Eddig felhasznált források:
Instant körtúrák hazánkban
természetjáró.hu
Turista Magazin

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Egynapos túra Észtországban (Põhja-Kõrvemaa nemzeti park)

Mivel az utóbbi időben munka miatt számos alkalommal jártam Tallinnban, végre összekötöttem a kellemest a hasznossal és túráztam is egyet.
Egy ideje már mozgatja a fantáziámat a hely, szóval most a szokásos szett mellé bedobtam a túrafelszerelésem releváns részét is és egy nappal korábban repültem ki.

Miért is érdekel Észtország ennyire?

Az eddigi élményeimhez képest egy teljesen másikat szeretettem volna szerezni. Ráadásul

vonzanak a tavakkal megszórt lápok, a sűrű, puhán csendes fenyvesek és az üde, zöld moha-kabátba bújt területek.

Plusz munka is ideköt olykor, így összességében kézenfekvő úticél.
A helyi kékkör szépen összegyűjtésre került a következő honlapon, innen kerestem egy nemzeti parkot az első, kvázi tesztkörre. Az egyszerűség kedvéért a fővárostól könnyen megközelíthető utat szerettem volna, vonatra/buszra fel, nemzeti parknál le típust.

Választásom végül Tallinntól keletre található, 130,9 km2-es Põhja-Kõrvemaa nemzeti parkra esett. A távolság csak 50 km, ami tömegközlekedéssel is a bőven vállalható 30-40 perces intervallumbe esik.

Intermezzo. Nem találtam olyan kész túrautat, ami megfelelt volna igényeimnek se a hivatalos oldalon, se másutt, így magamnak állítottam egyet össze.
Itthon a turista útvonaltervező szolgáltatást használom, a nemzetközire még keresem a tetszésemet teljesen elnyerő lehetőleg ingyenes megoldást. Átmenetileg az all trailst használom, de érdeklődés esetén külön bejegyzést szentelek majd ennek.

A túra a maga 22,85 km-ével és 201 méter szintemelkedésével kellemesen laza, mégis lenyűgöző.

Merre is jártam?

A kanyarogva futó útvonal változatos képet adott; tisztások, fenyvesek, dombok (ami nagy szó, hiszen az ország legmagasabb pontja a mindössze 318 méteres Suur Munamägi, azaz a Nagy-tojás-hegy), pallón járható lápok, tavak és nyírfák közt vezető részben túra- és sífutóút.
Beszéljenek inkább a fotók (a telefon, bár nagyon szeretem, egyáltalán nem adja vissza a természet valós arcát).

Põhja-Kõrvemaa-01

Legtöbbször széles, kitaposott utakon haladtam, ugyanakkor érdekesnek találtam, hogy a magyar fenyvesekkel ellentétben is vibráló élet zöldellik a talajszinten is.

Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

Gázfőző

Lassan fél éve írtam bejegyzést a fatüzelésű kályhákról – miértekről, típusokról és a győztes egyedről.
Gázfőző ugyan már akkor mozgatta a fantáziámat – valahol eltemetve két túraötlet közt -, de nem tudtam igazán megindokolni a szükségességét. Kisgyerekkorom ködös emlékei közül a valamivel nagyobb, két (?) rózsás kempingfőző derengett elő, amit családos kempingezéshez használtunk, követelve nem túl közeli rokona megvásárlását a jelenben.

Mi változott most mégis? Ahogy telnek a telek, ha többször nem is kelnék útra, viszont mindenképp többet hosszabb távra mennék túrázni, a főzőcskézés pedig idő. (Fejlámpa kitolhatja a nappalt valamelyest, bár én az ösvény mellett a tájat is szívesen nézem.)

Továbbra is tartom, fával fűtött tűzön hangulatosabb főzni, megkockáztatom, nagyobb gasztronómiai élményt érhetünk el.

Viszont a gázfőző pragmatikus lángja továbbra is egy gyorsan fellobbanó láng.

Milyen célra kerestem tehát gázfőzőt?

Téli túrákra, gyorsan vizet forralni,
→ amikor az összes termosz forró tartalma elfogyott és/vagy kihűlt (tea, kávé)
→ egy-egy dehidratált ételhez, zabhoz

A meleg ital/étel erősen javítja az ember morálját, felmelegíti a teste mellett a kedvét is, nem is beszélve arról, hogy mennyivel finomabb is.
Bővebben…

Alapértelmezett
negyedéves értékelés

2019/2020 – évértékelő és tervek

Alapvetően nem szeretem az évértékelőket, sem a fogadalmakat, yet, here we are.

2019

Kiváló évként vonul be az emlékeimbe. Soha ennyi időt nem töltöttem a természetben,

sőt, sikeresen elértem a márciusban kitűzött célt, 1000 km letúrázását.

Valójában kicsivel több is sikerült; egészen pontosan 1,064.05 km 33,055.00 méter szinttel.

2019-elevation

2019-distance

További statisztikával senkit sem untatnék. Nagy csalódásomra még mindig google sheetben kell jegyeznem a túráimat, illetve tervezni az éves célokat (mit az állatoknak), mivel Strava pro változatban is kizárólag a futás/biciklizés mozgástípust képest kezelni (What a fockin disappointment).

Elsősorban magam szórakoztatására, ezúttal saját domain alatt, újraindítottam a honlapot. Írtam néhány túrabeszámolót, cikket, amikre büszke vagyok; lábbelikről, kávézásról, hátizsákról, mentális és fizikai felkészülésről.
Pörgessétek vissza akár az egész évet, nem sok bejegyzést osztottam meg.

Közhelyek húrjait pengetve, a tájat és az ösvényeket róva, tavaly sokat tanultam magamról, a természetről, az ország határán belül ugyan, de egyre távolabbra utaztam túrázni, aludtam bakancsos szállásokon, éjszakáztam kilátóban, hivatalosan is elkezdtem az Országos Kéktúrát, rengeteget főztem a szabadban; literszámra a kávét, sütöttem számos hamburgert, tucat tojást és több csirkemellet.

Legfőképp azonban rengeteg élményt gyűjtöttem.

Szavazatotok alapján a főzés helyett a tájképfotók kaptak nagyobb hangsúly és velem együtt ti is nagyon kedvelitek Börzsönyt és a Kőszegi-hegységet.

balint_hikes_best_9_2019
Akit érdekelne, legfelső sorban balról jobbra haladva: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.

2020

Az idei évre a tégy meg 1,000 km-t típusú elhatározásnál egy fokkal körmönfontabbat szeretnék. Szóval mik a terveim idénre?

→ 1,000 km táv megtartása, esetlegesen növelése
→ többet aludni szabadban (tavasz közepére eldönteni a mikéntet – sátor, ponyva esetleg függőágy? – segítsetek)
→ legalább havi egyszer kulcsosház/erdei szállás látogatása
→ külföldi túrák beiktatása (egy lefoglalva, többi tervezése)
→ több alkalommal vinni barátokat, csoportot (idén is az egyik legnagyobb örömként könyveltem el, amikor másokkal megoszthattam a természet élményét)
→ rendszeresen vezetni a tapasztalatokat a túranoteszbe (menő kis moleskine lapjaira)
→ havi egy-két posztot kitenni a honlapra

Alapértelmezett
felszerelés

Milyen lábbelit hordjak túrázáshoz?

Amikor egy új hobbiba kezdek próbálom nem egyből beleönteni az összes pénzt, rögvest megvásárolva a legjobb felszereléseket. Saját tapasztalatom ugyanakkor azt mondatja velem, hogy egy jó lábbeli elengedhetetlen a komolyabb távokhoz.

Barátoknak, ismerősöknek szervezett túrák előtt gyakorta felmerül a címadó kérdés is, amikor említem a leírásban a bejáratott túracipő/bakancs részt.

A bejegyzés célja, hogy némi támpontot nyújtson azoknak, akik most kezdenek el kirándulás helyett túrázni.

Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

Savotta Jääkäri M

Az embernek soha sincs elég (jó) hátizsákja.

Talán ez az egyik legigazabb tételmondat a témában. Ahogy telnek a túrázással töltött évek, kilométerek és gyarapodnak az élmények jó néhányat kipróbáltam, szükségletem alapján főként a 20-40 literes kategóriában.
Ez az igazi bökkenő, kipróbáltam néhány évre, de valahogy mégsem nyerte meg egyik sem igazán a tetszésemet.
Hosszú ideje szerettem volna egyet, ami megfelel minden igényemnek, elvárásomnak.
Bővebben…

Alapértelmezett
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – növényhatározó

Rendes (fő)városiként, amikor kijutok a természetbe rendkívül örülök neki, hogy végre a színskála különböző árnyalataiban pompázó növényeket, követ, földet és nem örökszürke betont látok.

Hogy mit is látok valójában, persze az egy másik kérdés.

Néhány fajt megismerek ugyan (nézd, fa!), de messze vagyok a biztos tudástól. Ezen változtatandó kerestem egy ideje egy megfelelő kis határozót; azaz zsebre vághatót és mégis elég informatívat.
A Sziget Kiadó által megjelentetett Parkok és kertek fái c. zsebkönyv pontosan megfelel az elvártnak.

Kiadtak belőle állatosat is, az lesz a következő vásárlás. Nézzetek rá, ~1500 forintos árát egy használat után behozta.

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Tuzson Arborétum

Az Országos Kéktúra mentén haladva igyekszem néhány olyan látnivalót, szakaszt betervezni, ami nem része az eredeti útvonalnak, mégis érdemes rászánni az időt.
Ilyen a Tuzson Arborétum is.

Története

Alapítója dr. Tuzson János, egyetemi tanár, erdőmérnök és botanikus. Kutatási fókusza a növényi szövettan valamint növényföldrajz volt. Ezenfelül gyógynövényekkel (főként gyűszűvirágok típusaival), rózsaolaj célú rózsanemesítéssel és csemeték telepítésével, nevelésével foglalkozott.
Bővebben…

Alapértelmezett