túrabeszámoló

4 Peaks of Pilis

A terepfutással egy ideje gondolatszinten kacsintgatok, bár egyelőre inkább csak néhány útvonal hívta fel magára a figyelmet. Idén eddig a Rókás és Mókos kört jártam be (insta fotók itt és itt), mindkettőt ajánlom.
De visszatérve az alapkérdéshez,

mi vonz a terepfutóutakhoz? Táv, technikás terep, jelöletlen utak (amik olykor csak “utak”).

Legutóbb a címben is nevezett 4 Peaks of Pilist teljesítettük, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mi is a 4 Peaks of Pilis?

A hivatalos oldal tulajdonképp ezt mondja; tetszőleges sorrendben és úton látogasd meg a következő négy pilisi (és visegrádi-hegységi) csúcsot: Vaskapu-hegy (645m), Nagy-Szoplák (710m), Jász-hegy üstöke (550m), Üstök-hegy (575m) hat óra alatt és 2020. november 28. december 20. közt.

Mi az egyszerűség kedvéért Vasák Bence útvonalát követtük: Én például nagyon spórolósra vettem az útvonalat: Pilisszentkeresztről indultam és Dömösre érkeztem. (Tehát az én csúcssorrendem a Vaskapu-hegy > Nagy-Szoplák > Jász-hegy-üstöke > Üstök-hegy volt.) Ennek elsősorban az volt az oka, hogy 1) ez a legrövidebb útvonal, amellyel teljesíteni lehet a csúcsokat, […] 2) ezen az útvonalon van a legkevesebb szint […].

Bence trackje 25 km és 930 méter szintemelkedésű, miénk 26 km és 903 méter:.

2000×2000

Ez a verzió számos helyen fokozottan védett területen halad és a szabályokat nem figyelembe tartva le is tér a jelölt útról (ráadásul mind a négy csúcs így közelíthető meg). Erre nem bíztatok senkit, még akkor sem, ha decemberben nincs kiemelt életszakasz az élővilágban. Ha mégis így teszünk emlékezzünk, vendégek vagyunk, nem lakók. Ne károsítsunk semmit és ne hagyjunk nyomot magunk után.

Túrabeszámoló

Valamelyest hezitáltam, hogy milyen nehézségi fokot ítéljek neki; nehezet vagy közepest. Előbbit táv és szint igazából nem indokolja, ugyanakkor az útvonal sokszor technikás, gyakorlatot igénylő és olyan helyeken jár, ahol nincs látható ösvény, vagy egyszerűen időjárástól függően nehezen járható.
Végül közepesnek jelöltem, de megfelelő állóképesség, technikai tapasztalat és GPS (térkép- és tájismeret) nélkül nem indulnék el rajta.

Utunk a fentieknek megfelelően Pilisszentkeresztről a buszfordulótól startolt. A zöld jelzést követtük, kényelmes tempóban haladunk a fokozatosan emelkedve. Két kilométer után lépünk le merőlegesen irányban egy jelöletlen útra, nyugatnak.
A Vaskapu-hegyhez vezető völgy csodálatosan szépnek mutatkozott, lenyűgöző arcát mutatta a még terjengő ködben. Ha erre jártok érdemes felmászni a Vaskapu-sziklához is.

Vaskapu-szikla

Vaskapu-szikla után

Miután megnéztük, ennek gerincén haladtunk, zöld foltos fehér sziklákat, sötét fákat, lábunk alatt vöröslő avart és tejködöt bámulva.
Kiérve a tisztásra északnak fordulunk, már közel a Vaskapu-hegy az előzőek után némileg jellegtelennek tűnő, kicsit fától kopaszodó csúcsára.

Visszafordulva, az előbb már látogatott mezőn északi irányba törünk előre egészen a zöld háromszög jelzésig. Az egykori rakétabázis Két-bükkfa-nyereg felé lejtő aszfaltozott útja könnyen járható a sziklás, sáros, kidőlt fákkal tarkított terephez képest. Élvezzük ki, ennél még sokkal rosszabb szakaszok jönnek majd.

Amikor meglátjuk a zöldre térünk át úgy 400 méter erejéig, aztán a bükkfák sűrűjébe vetjük magunkat a Nagy-Szopláknak tartva. A talaj trükkössé válik; mi néha láttuk vagy látni véltük előttünk itt jártak által kitaposott csapást, de inkább ne számítsunk ilyesmire.
A csúcs zöld köntösét nemzeti színű szalaggal köti át, zavartan pislogva a varjak károgása közt.

Nagy-Szoplák

Kipipálva a második csúcsot, visszakeveredünk a zölddel amúgy párhuzamos gyalogútra, ami végül beletorkollik a zöld háromszögbe. Köpésre tehát a Két-bükk-fa nyereg, innen pedig a klasszik zöld kereszt visz fel a Rezső-kilátóig, sokat gondolkodni tehát nem kell, tájékozódás szempontjából a környéket ismerő túrázó pihenhet.

Ezen a részen már rendesen búgtak az autók, jelentős forgalom tartott Dobogókőnek, sőt szemben is sokan kirándultak. A kilátópontnál természetesen a köd miatt nagyjából semmit nem láttunk, de jelek már mutatkoztak a későbbi felszakadozó felhőzetre.

A Jász-hegy üstöke felé előbb még a sárgán ereszkedtünk, csúszós, köves talajon. Amikor az út zöld keresztre, sárgára és egy jelöletlenre nyílik szét egy negyediken kell élesen északkeletnek mászni. Ha volt is bármilyen csapás azt az avar már rég belepte.
A kilátásba belógtak a fák, viszont már tisztulni látszott az ég a gerincről nézve.

Jász-hegy üstöke

Innen ereszkedés az erdészeti útra, majd csatlakozás a zöld négyzetre. Tőlünk balra, északra, a Rám-hegy magaslik, elszórva testvérei karolják át a tájat.
Három és fél kilométerig a sárga kerékpárjelzésren haladunk kelet, délkeletnek.

Itt letérve a dzsindzsáson át megkezdjük a Keserű-hegyre való felkapaszkodást. Az erdő csodálatos, az út kevés kanyart leszámítva töretlenül mászik fel Prédikálószék felé. Mi is igyekeztünk. Emitt a panoráma a szokásos klassz, bár tél ellenére a táj még az őszi kollekcióját hordja.
Gyorsan felszaladtunk a kilátóba, nem időztünk itt sokat, nem akartuk a szelfizőket zavarni a természetes közegükben.

Innen nyílegyenesen északra folytatódik a túra, az utolsó csúcs felé. Óriások dobálta mohos sziklák és tölgyek közt halad az út. Ezt végig mindketten kifejezetten élveztük, nem várt gyönyörű mini gerinctúra ez.

Üstök-hegy felé

Üstök-hegyi kilátás Dömös felé

A piros kereszttel párhuzamosan haladva a Kecskehát-rét felé oldalaztunk lefelé. Onnnan az út sima liba, Dömösig már csukott szemmel is elér az ember.

Miért élveztem?

Mivel ismert helyeken jártam, azok ismeretlen arcát látva és táv vagy szint helyett a tájékozódás és a túratechnika adta kihívást.

Vaskapu-sziklát egy-két túrám már korábban érintette, ebben a titokzatos kora téli időben ugyanakkor egészen más arcát mutatta, ráadásul az odavezető völgy kifejezetten lélegzetelállító. A Nagy-Szoplák és Jász-hegy közötti szakasz megőrizte titkait és sok újat nem mutatott, szépsége ellenére számomra a Pilis megszokott oldala.

Prédikálószék és a Vadálló kövek zsenge túrázó korom óta kedves és bejáratott célpontok; sokszor és minden évszakban meglátogattam őket. Pontosan ezért mosolygott a szívem, amikor egy másik irányból a Keserű-hegy dél oldalát megmászva egy még nem látott darabon értünk fel.
Az Üstök-hegyre vezető ösvény olyan nyilvánvalóan ott van, felfoghatatlan hogy-hogy nem láttam eddig.

Összességében kellemes a 4 Peaks of Pilis, kihívást nyújtott és bekerült az utóbbi idők kedvenc útvonalai közé.

Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s