túrabeszámoló

Pilistől a Budai-hegységig, kitérő a Zajnát-hegyek felé

A legutóbbi pilisi túra után visszahívott a természet; egyrészt szerettem volna megosztani a túraútvonal élményét barátnőmmel, másrészt az említett két felfedezendő szakasz közül legalább egyet meglátogatni, méghozzá a Zajnát-hegyek dolomit szikláit és a kopárfásított domboldalait.
Az útvonal eleje megegyezik az eredetivel, majd a Jági-tótól az első számú rövidítési opciót követtük (lásd eredeti bejegyzést), leginkább hosszból csíp le, szintből kevésbé.

Letérni nagyjából 5.6 kilométer után kell a pirosról kelet felé egy jelöletlen ösvényre a Vörös-hegy előtt úgy 400 méterrel. A kitérő hossza egy leheletnyivel hosszabb, mint 2 kilométer, úgy 100 száz méter szinttel, kényelmesen sétálható.
Jági-tótól azonban már végig a pirost kell követni; a Hosszú-árokon, majd a Nagy-Szénáson (nézzétek meg mekkora különbség volt a látványban néhány nap alatt) át értünk be Nagykovácsiba.

A bejegyzés azonban nem a klasszikus túrabeszámoló lesz, nem lesz kész útvonal itinerrel, inkább egy látnivalóra próbálja felhívni a figyelmet.

Bővebben…

Alapértelmezett
ismeretterjesztő

Kotyogós podcast vendégség

Bemelegítés

A minőségi (kétszer, töltőtollal aláhúzandó) beszélgetős műsorok, adások mindig is érdekeltek, házimunkához kiválóak (bár fogalmam sincs mikor fogom bármelyiket hallgatni, ha egyszer valami csoda folytán lesz mosogatógépem).

Kilenc éve a podcast itthon kevésbé ismert fogalomként kevesek kedélyét borzolta, én – ahogy nagymamám mondaná – anno, abban az időben még a klasszik Heti Meteorral kezdtem ismerkedni a jelenséggel.

Azóta természetesen mindenki is csinál ilyen-olyan minőségben műsort, valamelyest sznobként nekem azonban valahogy mindig nehezemre esett új, számomra fogyasztható tartalmat találni.
Már nem emlékszem én miképp iratkoztam fel a Kotyogósra, de arra határozottan igen, hogy izgatottan húztam fel a jobb szemöldököm, amikor

egy hamburgersütős instaposztom kapcsán rólam, mint erdőben burgert sütő őrültről értekeztek.

A lényeg

Szó, szót követett és szeptemberben már közösen kirándultunk (amit novemberben egy újabb követett), októberben pedig eleget téve a srácok meghívásának vendégként szerepeltem az adásban és a túrázásról beszélgettünk.
Álmos szerda kora estén egy kávézó kanapéján ültem feszengve, orromtól négy centire egy állványos mikronnal és próbáltam értelmesen reagálni. Hallgassátok meg az eredményt itt:

Kotyogós specialty – bakancsos

Kotyogós oldal

Bővebben…

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Pilistől a Budai-hegységig

Novemberben jobbára a Pilisben jártam, számomra kevésbé ismert szakaszokon is. Néha más tervezte az utat, néha én.
Ebben a túrában a kettőt ötvöztem; kicsit tágítani a szokásos úti célokon, kicsit letérni a jelzett utakról (épp ezért ajánlott a biztos térképismeret és/vagy kézi navigációs készülék).

Hosszra egy kellemes 25 km körül terveztem, hiszen a késő őszi nappalok még a téli napfordulóig bőven rövidülnek.

Az egész hangulatát megdobta a környéket puhán betakaró, lustán úszó ködfelhő, ami fölé csak maroknyi alkalommal láttam, ahol a dombok kíváncsi feje kiszúrta a lassan gomolygó takaró sűrű szövetét.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás, ami a Nyugati vonaláról könnyen megközelíthető (míg autóval érkezők a solymári célból könnyedén visszautazhatnak ide). Innen egyből a kék háromszögre lépve eredünk felfelé, északkeletre. A jelet egészen a nagy-kopasz-hegyi Dévényi Antal-kilátóig követjük. A Budai- és Visegrádi-hegységre és Pilisre vetülő csodás körpanorámáért azonban megdolgoztatja a táj a túrázót, két kilométer alatt úgy 200 méter szintemelkedést gyűrünk le.

Dévényi Antal-kilátó

kilátás a Dévényi Antal-kilátóból északnyugat felé

Bővebben…

Alapértelmezett
túrabeszámoló

Őszi Pilis, te csodás

Kedves évszakom az ősz; kedvezőbb hőmérséklettel rukkol elő az időjárás, így aztán egyszerűbb túrázni is. Sőt, megjelennek olyan páraképződmények, mint köd, harmat, olykor már dér is, de alapvetően még nincs igazán hűvös se és végre felhőtlenül élvezhetem a napsütést.
Fák is át- és/vagy levetkőznek és kora ősszel még vérvörös, narancs- és citromsárga különböző árnyalataiban pompáznak, hogy aztán teljesen ledobják leveleiket (vagy lázadó örökzöldként tüntetőleg megtartsák azokat).

Idén jobbára mással jártam a vidéket, mint egyedül, sőt egyre többször hagyatkoztam másokra a szervezés terén is. Ilyen volt a mostani is, amit megosztok veletek.

Tegnap például az őszbe forduló, deresedő Pilisben jártunk, ráadásul (számomra) kevésbé ismert helyeken is.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

Utunkat a Két-bükkfa-nyeregnél (autóval és busszal is megközelíthető) kezdtük és a zöld kereszten másztunk bele a minket meleg öleléssel váró őszbe és persze felfelé. Dobogókő előtt kitértünk a (Tirts) Rezső-kilátóhoz (ami egyébként remek alternatíva a Dobogó-kőihez képest, kisebb az insta-posztért felautózó tömeg, ráadásul a kilátás nagyjából megegyezik).

Rezső-kilátó

Bővebben…

Alapértelmezett