felszerelés

Milyen lábbelit hordjak túrázáshoz?

Amikor egy új hobbiba kezdek próbálom nem egyből beleönteni az összes pénzt, rögvest megvásárolva a legjobb felszereléseket. Saját tapasztalatom ugyanakkor azt mondatja velem, hogy egy jó lábbeli elengedhetetlen a komolyabb távokhoz.

Barátoknak, ismerősöknek szervezett túrák előtt gyakorta felmerül a címadó kérdés is, amikor említem a leírásban a bejáratott túracipő/bakancs részt.

A bejegyzés célja, hogy némi támpontot nyújtson azoknak, akik most kezdenek el kirándulás helyett túrázni.

A következő kérdéseket tegyük fel magunknak vásárlás előtt

1.) Hová, milyen terepre indulsz?

Egy könnyű erdei útvonal kevésbé veszi igénybe az ember lábfejét, bokáját, összehasonlítva egy konstans mászásra késztető sziklással, vagy épp térdig érő hóba rejtett hegygerincen végigfutóval.

2.) Milyen időben túrázol?

Évszak roppant fontos, ahogy hidegebbre fordul az idő, mindenki szívesebben nyúl a bakancsa felé indulás előtt. Logikus is, ha nagyon alacsonyra kúszik csak fel a hőmérő higanyszála, jobb is a melegebb, az elemeknek jobban ellenálló választás.
Mellékesen jegyzem meg, jártam én már télen letaposott hóban túracipőben a Pilisben (nem is egyszer), lábam mégis csak akkor fázott, amikor megálltam egy órára ebédet készíteni.

Természetesen eső, sár, hó vagy épp a patak vize szintén kihívást nyújt. Melegebb időben egyébként gyorsan száradó túracipő jobb választás a patak átszelésére, mint egy szintén átázó robusztus bakancs.

3.) Milyen hosszan (időben és térben)?

Minél tovább és nehezebb távon megy az ember, annál jobban igényli a lábfej, a boka a támogatást, illetve a védelmet. Számoljuk bele, hogy mennyi idő telik el két túra közt, valamint mekkora súlyt cipelünk közben.

4.) Milyen állapotban van a lábad?

Az előbb említett mellett lényeges figyelembe venni, fáj nem fáj, ha igen, hol? Korábbi sérülések?
A cipők könnyebbek, nagyobb mozgásszabadságot garantálnak, míg a bakancsok alaposabb védelmet nyújtanak.

5.) Milyen tartós terméket szeretnék?

Nem meglepő módon a (drágább) bakancsok, megfelelő ápolás mellett javíthatóak, újratalpalhatóak.
Csere szempontjából az internetet böngészve a következőket javasolják:
– cipőt 800 km megtétele után
– bakancsot 1000-1200 km után

Milyen lehetőségeink vannak?

Nagyon leegyszerűsítve, félcipő és bakancs. Mindkettőnek számos alfaja van; terepfutócipők, túracipők, beszállócipők, kiránduló- és magashegyi bakancsok (mindkét felsorolás a strapabíróság, nagyobb védelem irányába megy). A lista végtelen.

Mik a legfontosabb különbségek?

A cipő ernyője alatt lévők előnye:
– könnyűek
– nagy(obb) mozgástartomány, akár kényelmesen futhatunk is benne (rövidtávon túra- és beszállóban is)
– gyorsan száradnak (főleg a terepfutócipők)
– kiváló szellőzés (főként a szintetikus verziók)
– megfelelő mechanikai védelem
– szinte azonnal “betörhetőek”
– szintetikus verzióik nem igényelnek karbantartást
– a legtöbb erdei, füves, köves és poros talajon kiváló tapadnak, rövidebb sziklás túrákon elfogadhatóak, de nem ideálisak

Hátrányaik:
– cipő lévén csekély mértékben nyújtanak oldalirányú stabilitást valamint
– felülről könnyen beáznak (lábfej felől már típusfüggő, terepfutók kevésbé ellenállóak, mint mondjuk egy túracipő)
– a mechanikai védelem egy bakancshoz képest kevesebb
– élettartamuk rövidebb
– kevésbé vagy egyáltalán nem javíthatóak

Bakancsok előnyei:
– leghatékonyabb mechanikai védelem a lábfejnek, bokának
– kiváló oldalirányú stabilitás
– megfelelő ápolás mellett élettartamuk alatt szinte elnyűhetetlenek
– javíthatóak, újratalpalhatóak
– sokoldalúak – egész évben hordhatóak, sokuk hágóvassal is

Hátrányaik:
– jóval nehezebbek egy cipőnél (ne feledjük, mozgatni is kell őket)
– kevésbé jól szellőznek
– a fentiek miatt, vagy amikor végül átáznak, nehezebben is száradnak meg
– az általuk nyújtott extra védelem jelentős mozgáskorlátozást is jelent
– bár meleg időben is használhatóak, komoly fülledésre hajlamosak
– bőr verzióik alapos karbantartást igényelnek (rendszeres tisztítás, zsírozás/vakszolás)

Összességében megjegyzendő, hogy jobb márkák gyártói rendkívül sok pénzt és energiát fektetnek a kifogástalan lábbelik tervezésére és gyártására. Gondolok itt a sarokmerevítésekre, rezgés- és ütéscsillapító talpakra, betétekre stb.
Rövidebb utakon kevésbé észrevehető, de ezek az előnyök hamar előjönnek egy-egy nagyobb kihívás során. Legutóbb a Gerecse 50 alatt áldottam a cipőm tervezőit.

Mire figyeljünk vásárlás közben?

Méret. Menj a nap végén, amikor a lábfej a reggelihez képest kicsit szétterült és javasolt a normál méretnél valamelyest nagyobbat venni, hiszen egy egész napos túra alatt az átlagosnál még jobban megdagad.
A legtöbb márka egyébként nem csak egész, hanem harmad- és fél méreteket is gyárt, ennek nézz, kérdezz utána.

Van talpbetéted? Vidd magaddal. Akár az a néhány mili-/centiméter sokat változtat azon, hogy miképp áll a cipő.

Tölts benne időt már a boltban. Járj körbe, ha van használd az emelkedőket, lejtőket imitáló rámpákat. Ha azt hitted végeztél, inkább menj még egy kört.

Végy fel túrazoknit. Nemcsak varrás nélküliek, hanem a téli, vastagabb változatuk jelentős helyet foglal, így a méretnél azt is figyelembe kell venni.

Konzultálj egy eladóval. Ha fent említett kérdések alapján eldöntötted mit szeretnél, mondd el neki, segíteni fog a lehető legjobb pár megtalálásában.

Te mit használsz, Bálint?

Az elmúlt kicsivel több, mint két év és közel kétezer kilométer alatt jobbára túracipőben vagy terepfutócipőben járok. Úgy tapasztalom helyes választás volt; könnyűek, roppant kényelmesek és nekem elég védelmet nyújtanak.
Ráadásul ápolás tekintetében sem kell foglalkozni velük, hisz mind szintetikus. Eleinte takarítgattam őket, aztán elengedtem az esztétikát.

Kezdetben még egy évekkel ezelőtt megvett Garmont bakancsban szeltem a kilométereket, de hamarosan rájöttem, az én általános szükségleteimre (hazai terep, változóan megpakolt 30 literes hátizsák, javarészt kevés és letaposott hóban járva) teljesen felesleges.

Nemsoká egy ma már nem forgalmazott decathlonos túracipőre váltottam (Quechua ARPENAZ 500), amit aztán méretproblémák miatt hamarosan egy North Face modellre cseréltem (Fastpack). Azt 835 km táv, 30k méter szintemelkedés és 565 nap után nyugdíjba küldtem.

A bejegyzés írásakor egy Salomon Speedcross Vario 2-t nyúzok, ami az élettartama végén jár, idén közel 700 km-t tettem bele. Érdekes kísérlet volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy még egy túracipőnél is lazább, kevésbé merev cipőt választottam. Megkockáztatom, tavasz-ősz távlatában egyáltalán nem éreztem hátrányát. A tél és egy új pár vásárlásának közeledtével talán mégis egy túracipőre teszem a voksom.

Frissítés 2019. október 14.

Közel 40 százalékos leárazás volt a Hervisben, így nem hagyhattam ki a Salomon Speedcross 4-et.
Másik is használatban marad, de láthatjuk mit tesz egy ekkora távolság egy terepfutócipővel.
Salomon_Speedcross4

Konklúzió

A cipőnk, bakancsunk teljesítménye befolyásolja a túránk örömfaktorát. Érdemes tehát időt adni vásárlás előtt, gondoljuk át mit szeretnék és mire van szükségünk valójában.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s