túrabeszámoló

Miért bivakoljunk?

Szombat estét egy erdei bivakolással töltöttem. Rendben Bálint, de mi az a bivakolás?

“Bivouac” francia szó, melynek jelentése szabadtéri tábor.

Szűkebb értelemben ha védelem nélkül, tágabban, ha bivakzsákban, sátorban esetleg menedékházban vészeli át, tölti el az éjszakát az ember.
A megfogalmazásból érződik, hogy alapvetően két típusa van, amikor szükségből teszi a túrázó, vagy amikor kedvtelésből.

Nekem utóbbi régi vágyam, amit végül most sikerült teljesíteni. A tapasztalatszerzést tűztem ki legfőbb célomnak, így ennek megfelelően laza túrát szerveztem, jól ismert célhoz. Ez pedig Prédikálószék lett, ami relatív kényelmes, könnyen megközelíthető, szóval kézenfekvő választásnak tűnt (bár természetes vízvételi lehetőség épp nem akadt).

De mégis milyen volt az este?

Az utolsó busszal érkeztünk meg Dobogókőre és a hanyatló nap utolsó fényében sétáltunk fel a piros háromszög jelet követve. Kényelmes tempót diktáltunk, így sajnos pont lekéstük a naplementét, azért így sem sírtunk:

Prédikálószék-naplemente

Bevallom nem hittem volna, hogy mennyire népszerű tevékenység is ez, a kilátó háromból két szintjén már javában aludtak más túrázók, sőt még a tűzrakóhely mellett is táboroztak. Ez valamelyest lelombozott, ugyanis fejemben már előre elterveztem milyen klassz lesz az éjszakai erdő nesze, illata és hangulata.
Némi kötelező tábortűz körüli beszélgetés (és meleg vacsora) után elfoglaltuk a kilátó első emeletét és gyorsan “megágyaztunk”.
Ugyan világítottunk fejlámpával és lámpással is, gyorsan átölelt az éjszaka hűvös, sötét takarójával, így kényelmes ágynak érződött a kilátó padlója és a 4 milliméteres polifoam matraca is.

Sem jól, sem sokat nem aludtam, ugyanakkor fantasztikus és meghatározó benyomást tett rám és föltétlen fogok még szabad ég aludni – hogy megválaszoljam az eredeti kérdést is.
Ugyan szomszédaink nagyon és hangosan ünnepeltek valamit, azért láttuk a csillagképeket, simogatta arcunkat a nyári szellő, zenélt nekünk az erdő.
Az első fényekkel keltem magam is kicsivel négy óra után, szerintem talán gyerekként éltem át utoljára napfelkeltét szabadban.
Öt körül szépen lesétáltam a kereszt mellett magasodó sziklákhoz nézelődni és reggelit készíteni. Sütöttem tojást, összedobtam egy zabkását és isteni kávét is főztem.
Úgy hét körül indultunk el és a délután folyamán Visegrádig jutottunk el, javarészt az OKT kékjét követve.

Tapasztalatok

Először is próbáltam inkább azt a felszerelésemet használni, ami már rendelkezésemre állt, mintsem újat beszerezni.
Másrészt jár a két perc a vállveregető gép alatt, ugyanis a legtöbb tényezőt (étel és víz mennyisége, ruházat, pakolás, tábori főzés – gyakorlatilag az alváson kívül mindent) tapasztalatból jól lőttem be.

Természetesen felhasználtam korábbi túrázási rutint is, írom is mit vittem a szokásos napi túrafelszerelésen túl:
– polifoam
– hálózsák és párna
– fejlámpa és tábori lámpás

És mire gondolj még:
– kézfertőtlenítő és egyéb higiénia holmik
– alvómaszk, füldugó
– tábori főzőszett

Lássuk részleteiben:
– Hálózsáknak egy Forclaz 10 fok komforthőmérsékletűt választottam, első használat abszolút pozitív, bizton fogom feszegetni a határait. (Amúgy fene se gondolta volna, hogy nyári estén szél miatt fejemre kell húzni a kapucniját.)
– Polifoamnak az otthon talált jógamatracot vittem el, egyrészt helytakarosság miatt, másrészt pedig nem akartam egy alkalom miatt venni. Konklúzió: mérete rendben van, viszont kényelmi szempontból még nyárra is vastagabb kell (főleg, ha nem padlón fogok aludni).
– Párna. A célra a polifoam összehajtható ülőkémet vittem el. Tanulság, szükséges egy céleszköz, ez zavart a legjobban.

Összességében jobb tábori alvási körülmények szükségesek, létfontosságú a zavartalan és mély álom (kinőttem már az éjszakázásokból).

Egyéb felszerelés:
– Néhány éve egy 30 literes vadászhátizsákkal járom az erdőt, már egy ideje keresem az utódját (már megtaláltam, de az egy másik cikk témája lesz), mivel mindenképp szükséges egy modulárisabb, praktikusabban pakolható, jobb súlyelosztással rendelkező hátizsák. Érzésre 12+ kiló körül lehetett a zsákom, nem különösebben viselt meg, viszont csípőpánt elengedhetetlen hosszabb túrákon.

úton

Konklúzió

Vonzalmunk a természet felé korántsem véletlen, a szokásostól némileg eltérő élményt nyújtó bivakolás pedig pontosan egy olyan lehetőség, amivel élni kell.

Ez az első a bivakolásaim sorában, idővel érkezik a hogyan érdemes bivakolni bejegyzés is.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s