túrabeszámoló

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.
Turul-emlékmű a Szelim-barlangtól
A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.
halszemes kilátó
Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s