felszerelés

Kérdések a túrázáshoz

Ismerjük (meg) önmagunkat

– Mennyire a valós a képünk az állóképességünkről?
A túrázás máshogyan fáraszt, mint a legtöbb városi sport; egyenetlen terepviszonyok, szintemelkedés, számottevő teher a hátunkon, huzamosabb ideig járni a természetet kitéve az elemeknek.

– Menyire ismerjük testünk visszajelzéseit?
Olvassuk és fordítsuk le testünk rezdüléseit, tanuljuk meg kiszámolni hogyan teljesítünk (idő-táv viszonylatban is), akár különböző körülmények közt, mi terhel jobban vagy épp ad lendületet. Legyünk tisztában a ritmusunkkal.

– Testünk melyik részét terheljük?
A túrázás sikere a vázizmok diadala. Egyre nagyobb távokkal, szintemelkedésekkel fokozatosan erősítsük vállunkat, hátunkat, de különösen csípőnket, combunkat és az ízületeket. Értelemszerűen a hátizsákunk súlya csak további kihívásokat mutat testünknek. Legyünk türelemmel, adjunk időt az adaptálódásnak és szánjunk hónapokat a felkészülésre egy nagyobb túrára.
Érdemes megjegyezni, hogy a sport nagyobb, de legalábbis más mozgástartományt is igényel, gondoljunk csak a terep szikláira, a fák gyökereire.

– Mik a kedvenc kifogásaink?
Mindenki vegye elő a listáját, majd tépje össze. Menjünk túrázni inkább. Valami mindig lesz, az esetek többségében viszont amikor már a természetben járunk ezek szétfoszlanak és élvezzük a mozgást. Engedjük magunkat a jelenbe; tegyük el a telefont és fogadjuk be a napsütést, a hideget, a meleget, a hőesést és az esőt legalább annyira.
Mentálisan legalább annyira csúcson kell lennünk, mint fizikálisan is.

Ellenőrizzük felszerelésünket

– Amink van az megfelel az igényeinknek, céljainknak?
Ez az egyik legfontosabb kérdés, nyugodtan időzzünk el a válaszon. Magától értetődén ezt tapasztalatból tudjuk meg; tehát próbáljunk, teszteljük és ha kell, cseréljük. Legyen számunkra világos eszközeink, ruházatunk teljesítménye a várható körülmények közt.

– Milyen állapotban vannak?
Áldozzunk időt felszerelésünk állapotmérésére, karbantartására. Nincs is rosszabb annál, amikor azt hittem, hogy és hanyagságunkból eredően maradunk alul.

– Igazán szükséges?
Minél nagyobb a hátizsákunk, annál több mindent fogunk belerakni. Felszerelésünk összsúlya az egyik legfontosabb kihívás lesz túránk során, használjuk rutinunkat az optimalizálásért és sajátítsuk el a legjobb pakolás metódust is.

Általános
túrabeszámoló

Miért bivakoljunk?

Szombat estét egy erdei bivakolással töltöttem. Rendben Bálint, de mi az a bivakolás?

“Bivouac” francia szó, melynek jelentése szabadtéri tábor.

Szűkebb értelemben ha védelem nélkül, tágabban, ha bivakzsákban, sátorban esetleg menedékházban vészeli át, tölti el az éjszakát az ember.
A megfogalmazásból érződik, hogy alapvetően két típusa van, amikor szükségből teszi a túrázó, vagy amikor kedvtelésből.

Nekem utóbbi régi vágyam, amit végül most sikerült teljesíteni. A tapasztalatszerzést tűztem ki legfőbb célomnak, így ennek megfelelően laza túrát szerveztem, jól ismert célhoz. Ez pedig Prédikálószék lett, ami relatív kényelmes, könnyen megközelíthető, szóval kézenfekvő választásnak tűnt (bár természetes vízvételi lehetőség épp nem akadt).

De mégis milyen volt az este?

Az utolsó busszal érkeztünk meg Dobogókőre és a hanyatló nap utolsó fényében sétáltunk fel a piros háromszög jelet követve. Kényelmes tempót diktáltunk, így sajnos pont lekéstük a naplementét, azért így sem sírtunk:

Prédikálószék-naplemente

Bevallom nem hittem volna, hogy mennyire népszerű tevékenység is ez, a kilátó háromból két szintjén már javában aludtak más túrázók, sőt még a tűzrakóhely mellett is táboroztak. Ez valamelyest lelombozott, ugyanis fejemben már előre elterveztem milyen klassz lesz az éjszakai erdő nesze, illata és hangulata.
Némi kötelező tábortűz körüli beszélgetés (és meleg vacsora) után elfoglaltuk a kilátó első emeletét és gyorsan “megágyaztunk”.
Ugyan világítottunk fejlámpával és lámpással is, gyorsan átölelt az éjszaka hűvös, sötét takarójával, így kényelmes ágynak érződött a kilátó padlója és a 4 milliméteres polifoam matraca is.

Sem jól, sem sokat nem aludtam, ugyanakkor fantasztikus és meghatározó benyomást tett rám és föltétlen fogok még szabad ég aludni – hogy megválaszoljam az eredeti kérdést is.
Ugyan szomszédaink nagyon és hangosan ünnepeltek valamit, azért láttuk a csillagképeket, simogatta arcunkat a nyári szellő, zenélt nekünk az erdő.
Az első fényekkel keltem magam is kicsivel négy óra után, szerintem talán gyerekként éltem át utoljára napfelkeltét szabadban.
Öt körül szépen lesétáltam a kereszt mellett magasodó sziklákhoz nézelődni és reggelit készíteni. Sütöttem tojást, összedobtam egy zabkását és isteni kávét is főztem.
Úgy hét körül indultunk el és a délután folyamán Visegrádig jutottunk el, javarészt az OKT kékjét követve.

Tapasztalatok

Először is próbáltam inkább azt a felszerelésemet használni, ami már rendelkezésemre állt, mintsem újat beszerezni.
Másrészt jár a két perc a vállveregető gép alatt, ugyanis a legtöbb tényezőt (étel és víz mennyisége, ruházat, pakolás, tábori főzés – gyakorlatilag az alváson kívül mindent) tapasztalatból jól lőttem be.

Természetesen felhasználtam korábbi túrázási rutint is, írom is mit vittem a szokásos napi túrafelszerelésen túl:
– polifoam
– hálózsák és párna
– fejlámpa és tábori lámpás

És mire gondolj még:
– kézfertőtlenítő és egyéb higiénia holmik
– alvómaszk, füldugó
– tábori főzőszett

Lássuk részleteiben:
– Hálózsáknak egy Forclaz 10 fok komforthőmérsékletűt választottam, első használat abszolút pozitív, bizton fogom feszegetni a határait. (Amúgy fene se gondolta volna, hogy nyári estén szél miatt fejemre kell húzni a kapucniját.)
– Polifoamnak az otthon talált jógamatracot vittem el, egyrészt helytakarosság miatt, másrészt pedig nem akartam egy alkalom miatt venni. Konklúzió: mérete rendben van, viszont kényelmi szempontból még nyárra is vastagabb kell (főleg, ha nem padlón fogok aludni).
– Párna. A célra a polifoam összehajtható ülőkémet vittem el. Tanulság, szükséges egy céleszköz, ez zavart a legjobban.

Összességében jobb tábori alvási körülmények szükségesek, létfontosságú a zavartalan és mély álom (kinőttem már az éjszakázásokból).

Egyéb felszerelés:
– Néhány éve egy 30 literes vadászhátizsákkal járom az erdőt, már egy ideje keresem az utódját (már megtaláltam, de az egy másik cikk témája lesz), mivel mindenképp szükséges egy modulárisabb, praktikusabban pakolható, jobb súlyelosztással rendelkező hátizsák. Érzésre 12+ kiló körül lehetett a zsákom, nem különösebben viselt meg, viszont csípőpánt elengedhetetlen hosszabb túrákon.

úton

Konklúzió

Vonzalmunk a természet felé korántsem véletlen, a szokásostól némileg eltérő élményt nyújtó bivakolás pedig pontosan egy olyan lehetőség, amivel élni kell.

Ez az első a bivakolásaim sorában, idővel érkezik a hogyan érdemes bivakolni bejegyzés is.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

Pazar panorámák Nagykovácsi közelében

Ez a körtúra a nagykovácsi Községházánál kezdődik, ide is ér vissza. Hűvösvölgyből felszállva a 63-as buszra, a buszmegálló egyszerűen megközelíthető.

Ha egy rövid, családi túrára mennénk érdemes ellátogatnunk ide.

→ Táv: 11,01 km, emelkedés: 269 m, lejtés: 272 m.
→ Nehézség: a túra néhány kaptatót leszámítva néhány óra alatt könnyen teljesíthető.

A buszról leszállva rögvest kövessük a piros jelzést. Műúton, takaros házak közt kaptatunk északra, majd észak-nyugatra és hozzávetőleg másfél kilométer után a Nagy-Szénás fokozottan védett területére jutunk (innen az első állomásig követhetjük a Nagy-Szénás tanösvényt is).

A Szénás-hegycsoport fokozottan védett minősége nem véletlen; számos faj otthona, tölgyesekbe bükk, hárs és kőris vegyül, illetve bokorerdők és sziklagyepek festik zöldre a dolomitok zordját. Köztük igazán fontos a májusban virágzó pilisi len, mely a világon egyedül itt él. A tényt az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el.
Fauna szempontjából a gerinctelen a jelentős, leghíresebb pedig a fűrészlábú szöcske.

A piros jelzésről nyugati irányba térünk le a kékre, így egy meredek emelkedő után a Nagy-Szénás csúcsán járunk.

A körpanoráma mellett szembetűnik kopársága, mely természetesen legalább részben emberi kéz műve, mivel a tarvágások után az elmosott talaj nem nyújtott elegendő lehetőséget a fás szárú növényzet megtelepedéséhez.
Ha északi irányba állunk be, láthatjuk a Pilis- és a Visegrádi-hegység vonulatait, sőt igazán tiszta időben túlláthatunk a Kevélyeken is egészen a Mátráig. Keleti irányba fordulva utunk folytatása és Budai-hegység fővárosi csúcsai is látóterünkbe kerülnek. Ha déli irányban túlnézünk a falun, a testvércsúcsot, a Nagy-Kopaszt látjuk, míg nyugatra vetve tekintetünket a Szénások folytatását, a Kutya-hegyet.

Ha kinézelődtünk magunkat, ereszkedjünk le a kéken a nagy-szénási menedékház emlékművéhez. 1926-ban épült és pezsgő népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborút követő államosításáig, melynek eredményeképp az állapota olyannyira romlott, hogy a a hetvenes évek végén elbontották. A szebb időkre egy emlékfal- és kő hívja fel a túrázok figyelmét.

Utunkat a kéken keleti, majd dél-keleti irányba folytatjuk. Amikor is a jelzés eléri a település határát néhány száz méteren belül, az adótoronytól bal kézre, a Felső-Zsíros-hegynél kialakított pihenőben, fenyvesekkel körbevéve padokra ülve elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott elemózsiát.
Felkerekedve, még mindig a kéket követve, úgy 800 méter után érdemes 90 fokban balra fordulva letérni az útról, hogy megtekintsük az egykori drótkötélpályát, mely a pilisi szénbányászatot segítette 1950-től 19 éven keresztül.

Következő állomásunk kedvéért itt áttérünk az OKT-ról a kék háromszögre, ez vezet ugyanis az Alsó-Zsíros-hegyre és a Sziklás-hegyre.

Sziklás-hegyi-kilátás-03

A Zsíros-hegy erdősítése az 1930-as években kezdődött melynek hatására mára a dolomitok köves fehérét sűrű fenyvesek színesítik. A murvás-sziklás bércről mégis remek kilátásba gyönyörködhetünk a Pilisvörösvári-árok felé. Szemben, Pilisszántón túl a Boldog Özséb-kilátós Pilis-tető terpeszkedik, nyugatra Gerecse rögei láthatóak, míg észak-keletre a Kevélyek hívják fel magukra a figyelmet.

Visszatérünk a kékre és ha kedvünk tartja pecsételhetünk a Kéktúra Zsíros-hegyi állomásánál (OKTPH_67_1). Az OKT-t egészen addig követjük míg az a M szimbólummal jelzett Mária Útba nem torkollik. Ez hamarosan már Nagykovácsi utcáit járja és ezen érünk be a célba is.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.

Pazar_panorámák_Nagykovácsi_közelében_-_Bálint_túrázik

Pazar_panorámák_Nagykovácsi_közelében_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – fényvisszaverő pánt

Praktikus ökölszabály, hogy Magyarország földrajzi szélességén nyílt terepen hozzávetőlegesen egy órával, erdőben úgy fél órával naplemente után sötétedik. Utána már mesterséges fény szükséges a tájékozódáshoz.

Látszódnunk azonban már szürkületben is ajánlott.

Kivel ne fordult volna már elő, hogy megkésve, alkonyatkor ért volna be a célba, adott esetben közút mentén haladva.
Én ezt mindig komfortosabban tettem, ha tudtam, az autósok könnyedén látnak is.

Fényvisszaverő pánt az IKEÁ-ban elenyésző összegért kapható, sőt futáshoz hámot is találunk.

fényvisszaverő pánt BESKYDDA

Virtuális pacsiért katt ide.

Általános
étel, felszerelés

Hogyan kávézzunk túrázás közben?

Lényegi kérdésekre, életmentő válaszok.

Fiatalabb koromban nem volt szükségem a kávéra a napi operációhoz, ám ahogy a korral nemesedek, egyre jobban akad. Az utóbbi időben több módon főzök kávét, hosszút-rövidet, halottat feltámasztó erejűt, játékot stb.

Fontosnak tartom kijelenteni, nem vagyok barista, illetve a legtöbb lépés saját ízlés alapján módosítható (kávé/víz mennyisége például) és mind fekete, mint a humorom.

Ugyan túra típusától függ, de nézzük milyen lehetőségeink vannak.

Klasszikus kotyogós

Értelemszerűen szükségünk lesz tűzre, kotyogóra és célszerűen fémbögrére. Az eredmény eszpresszó lesz.

Én kétszemélyest szoktam magammal vinni, eredendően a súly miatt.
Pro-tipp: Mielőtt a kotyogóba öntenénk, forraljuk fel a vizet (így hamarabb készül a kávé és kevésbé lesz keserű a végeredmény), valamint az őrleményt ne nyomkodjuk le a kávétartóban – amit én lazán púpozok meg -, ez is segíti az ízvilág megőrzését. A kávé őrlési szintje, tapasztalatom szerint, nagyjából mindegy.

A készítés maga ezután gyerekjáték, a felforrt vizet beleöntjük a kotyogó aljába, összeszereljük és visszatesszük a tűzre. Amint kész, lekapjuk a lángokról s kiöntjük a főzőből.

kotyogóban fő a kávé

Török kávé

Kevesebb felszerelés szükségeltetik, tűz mellett csak egy magas fémbögre kell a főzéshez. Az eredmény hosszú kávé lesz.
A módszer csak nevében tükrözi a klasszikus török kávét. Itt jóval lazábbat, hosszabbat szoktam magamnak készíteni. Mivel ez egy kicsivel több odafigyelést igényel, felsorolásban foglalom össze a folyamatot:

  1. A vizet a bögrében felteszem forrni.
  2. (Fejenként) egy kanál, közepesen őrült őrölt kávét teszek a vízre, nem keverem meg, hadd ússzon.
  3. Megvárom, míg a kávé forrás közelébe kerül, mielőtt elérné, leveszem.
  4. Várok egy-két percet, hogy a zacc leülepedjen az aljára. Ha van másik bögrém óvatosan áttöltöm, ha nincs, így fogyasztom.

készül a török kávé

Termosz

Néha nincs kedvem/időm/lehetőségem megállni kávét főzni és nem is az induláskor fogyasztanám a méregerős fekete folyadékot. Így nem marad más, mint a termosz.
Az IKEÁ-s EFTERFRÅGAD vákuumos ételtartót választottam erre a célra, mivel a leírás alapján nem csak ételre alkalmas. Figyeljünk arra, hogy az eszpresszó jellegű italok mennyiségük miatt nem sokáig maradnak melegek a legjobb termoszban sem.

ikea_termosz.jpg

És ennyi, minden tudásomat megosztottam. Kávézzatok, túrázzatok. Mindkettővel jobb az élet.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.
Turul-emlékmű a Szelim-barlangtól
A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.
halszemes kilátó
Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik

Tatabánya_Héreg_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – életmentő/izolációs fólia (emergency blanket)

A tételmondat igaz, Magyarországon bármelyik irányba is sétál az ember, néhány kilométeren belül lakott települést talál. Ugyanakkor legalább ennyire igaz a túlélők mantrája is, amely a prioritásokra (és azok sorrendjére) hívja fel a figyelmet; menedék, víz, tűz és élelem.

Kevesen gondolnak bele mennyire gyors gyilkos a kihűlés.

Adott esetben akár már néhány órán belül is végzetes lehet. Ráadásul nem kell a szibériai télben vánszorognunk a veszélyhez, elegendő a tapasztalatlanság vagy vakmerőség.
Mesélek két esetet is, amikor szükségem lett volna/volt egy ilyen ilyen fóliára.

Első még jóval túrás korszakom előtt Svájcban, a Rigin esett meg; teljes mértékben amatőr módon készültünk a túrára mind ruházat, mind fizikai állapot szempontjából. A verőfényes, meleg nyári nap fél óra leforgása alatt teljesen megváltozott; heves jégeső, 15-20 fokkal lecsökkent hőmérséklet vette át a helyét. Bőrig ázva, 15 centi jégben gázolva egy kompletten felszerelt menedéknél raktunk tüzet és szárítkoztunk meg.

Második tavaly áprilisban történt, amikor a figyelmetlenségből csak helyben konstatáltam, nem véletlenül írják a túraszakaszra, hogy esőben nehezen járható. Az olvadástól megáradt rohanó, jéghideg patakba az egyik gázlónál derékig estem. Ugyan először azt hittem lábon “kihordom”, végül éreztem a kihűlés első jeleit; reszketés és a csökkent finommotorikus képességek. Így nagy koncentráció árán még sikerült tüzet raknom szárítkozni. Itt már okosan csomagoltam magammal életmentő fóliát és ügyesen be is csavartam magam. A hőtartó képessége a tűz melegével együtt hamarosan csodát tett.

A fólia használata roppant egyszerű; kívül aranyszínű felével megtartja a hőt és melegen tart, míg fordítva segít a hőelvezetésben.

Mivel mind ára és súlya elenyésző, bátorítok mindenkit a vásárlásra. Decathlonban jelenleg 790 forintért kapható.
Processed with VSCO with f2 preset

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
túrabeszámoló

Gerecsei kékség, avagy gerecsei látnivalók

Gerecse hosszú ideje szerepel a képzeletbeli, “Bálint kérlek, túrázz ott is” listámon. Eredeti terveim szerint az ismerkedést a Gerecse 50 keretei között abszolváltam volna, ez végül két ok miatt hiúsult meg. Legfőképp nem szeretem a tömegrendezvényeket, másrészt – ahogy már meséltem nektek – mentális fáradtságom akadály ebben.

Mivel legutóbb utoljára február elején vittem barátokat túrázni, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és együtt hódítjuk meg Gerecsét.
Az útvonalhoz döntően az Országos Kéktúrát használtam és a következőképp terveztem: indulás a komárom-esztergomi Tokodról (a település autóval elérhető a 10-es főúton; közösségi közlekedést választva az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon) beérkezés pedig Tardosba.

→ Táv: 29,74 km, emelkedés: 1127 m, lejtés: 957 m.
→ Nehézség: a túrát főként a távolság/szintemelkedés aránya, illetve a terep technikai nehézsége miatt közepesen nehéznek ítélem, ugyanakkor a rendszeresen sportoló nehézség nélkül tudja teljesíteni.

A legfontosabb állomások, látnivalók:

  • Hegyes-kő (311 méter) – Tokod központjától (pecsételő az Aladár kocsmánál rejlik, OKTPH_63_B) a kék jelzést követve kaptathatunk fel a csúcsra, érdemes letérni a hivatalos túraútról, mivel az a csúcsot nem érinti.Hegyes-kőA látvány befogadása után keressük a leesett állunkat; a Duna kanyargó túlpartján látszik a Börzsöny szlovák folytatása, tiszta időben könnyen kivehető az Esztergomi Bazilika (a szerencse épp velünk tartott), Pilis hullámzó vonulatai, Gerecse csúcsai.
  • Utunkat folytatva némi ereszkedés és a Kis-kő elhagyása után a tokodi pincék különös hangulata közt találjuk magunkat (szintén pecsételőhely a Kavics Lak felhajtójánál, OKTPH_63_A).
  • Visszaérve az erdőbe, ismét érdemes valamelyest letérni a kijelölt, fenyvessel körülvett útról, hogy a Kőszikla (297 méter) mészkő csúcsairól újra megcsodálhassuk a kilátást. Mi itt fogyasztottuk el jóízűen tízórainkat is.
  • Innen a mogyorósbányai pecsételőhely felé igyekeztünk, melyet a Kakukk söröző ajtajában találunk.
  • Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt közt gyönyörű recepeföldek mellett haladunk el, amik ugyan ottjártunkkor még nem sárgán, de hullámzottak. Az utóbbi településen két pecsételőhelyen is igazolhatjuk a teljesítést (Mama Celestina büfé és egy öreg tölgyfa a templom mellett OKTPH_61_1 és OKTPH_61_2).
  • A(z egyik) pusztamaróti pecsét (OKTPH_60_1) a lucfenyőn található, közelében a régi helyi temető található.
    lucfenyő jelekkel
  • Innen az egyre emelkedő ösvényen megkerüljük a Kis-Gerecsét, megcsodálva a meredek domboldalon pompázó medvehagymát, a sudár bükköst, a rendre felbukkanó meredek, moha borította mészkősziklákat. A szakasz végén várja a túrázókat a Mária-kegyhely tövében egy kedves pihenőhely.
  • Itt még követjük az Országos Kéktúra útvonalát egészen a következő pecsételőhelyig, a Gerecse üdülőig, ahol a kerítésen át látjuk a Serédi-kastélyt is.
  • Itt térünk át a kék háromszögre, hogy meghódítsuk a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsát. Ugyan a táj csodás, de cserébe jelentős emelkedővel is megajándékozza az arra tartó kirándulót. A tévétoronyig régi, romlott állapotú szervizúton baktatunk, hogy szemünket végül 123 méter magas tornyon pihentessük meg. Maga csúcs úgy hatszáz méter után várja a még mindig lelkes túrázókat. A lejmenetbe váltó úton kivágott fák nehezítik a haladást.
  • Az első adandó alkalommal visszacsatlakozunk a kékkel jelzett útra, így még egy pecsétet abszolválhatunk a Bánya-hegyi erdészháznál (OKTPH_63). Mi az épületbe is beóvatoskodtunk, érdemes körültekintéssel lenni, mert a tető statikája kevésbé megbízható.
  • Mivel túránk közelít a 30 km-hez és túl van az 1100 szintemelkedésen is, egy hajtűkanyart húzva a zöld jelzésre csatlakozva Tardos felé vesszük az irányt. A településen a Kemencés fogadót választottuk meleg vacsora elfogyasztására.
    A Budapestre tartó buszra a Tardos, süttői elágazás megállóhelyen szállhatunk fel.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Ajánlom figyelmetekbe a miáltalunk teljesített verziót is, Strava mutatja is.

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik

Gerecsei_kékség_-_Bálint_túrázik_szint

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
felszerelés

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – ziploc

Ebben a sorozatban kevésbé ismert felszerelésekről és azok praktikus felhasználási módjáról fogok néhány perces bejegyzésekben szólni.

Amikor túra előtti estéken elkezdem összeállítani a másnapi felszerelést, az utóbbi időszakban egyre többször veszem észre, hogy tudattalanul egyre többször és egyre több újrazárható zacskót használok. Miért? Mivel

a ziploc egyszerűen bámulatosan sokoldalú

édesanyám is büszke lenne rám milyen rendszerezetten pakolok.

Mikre is használom valójában?

  • elektronikai eszközök (mobil, akkuk stb.) száraz tárolására (sokkal egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint egy dry bag, egynapos túrára pedig főleg)
  • gyújtós, éleszték szárazon tartására
  • ételek, snackek rendszerezésére
  • térkép, itiner, Országos Kéktúra pecsétgyűjtő füzet stb. becsomaolására
  • konyhai eszközök, alapanyagok tárolására (spork, kávé, müzliszelet stb.)
    ziplocban a cucc

Ha ti is az IKEÁ-ban vennétek, ISTAD néven találjátok hat különböző méretben.

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános
étel

Házi müzliszelet

Egy ideje kísérletezek már, hogy megtaláljam az ideális túraételt. Szendvicset nem állhatom (pedig a gyerekkori kirándulások alkalmával a napsütötte Trabantban & parkolóban fogyasztott rántott húsos zsömlék aktívan kísérnek még), így az évek alatt kialakult már egy kvázi megszokott menü.
Jobbára húst, tojást, banánt, diákcsemegét, olykor fehérjeszeletet dobozolok. Néha a természetben sütök eztazt, kedvtől & távtól függ.

Ugyanakkor szeretek kísérletezgetni, így egy ideje a házi müzliszelet különböző verzióival múlatom az időmet túrák előtti estéken.

A müzliszelet a kedvenc típusú konyhai kreatívkodásom; érzéssel kell készíteni, nem szükséges a receptet követve, mindent grammra mérni.

A recept, ahogy épp csinálom:

Hozzávalók

  • fél kiló földimogyoró (lehet sós, sótlan)
  • 2-3 banán
  • negyed kiló aszalt szilva
  • 10-20 deka zab
  • marék mogyoró/kesudió
  • marék tökmag
  • egy-két kanál méz
  • ízlés szerint só

Elkészítés

  • a földimogyorót aprítóban ledarálom
  • hozzáadom a banánokat & a szilvát s tovább darálom; ez a hármas adja a müzli alapját, ha nem áll össze, hozzácsorgatom a mézet
  • a fenti “tésztába” elkezdek fokozatosan hozzáadni annyi zabot, amennyit felszív majd alaposan összegyúrom
  • a mogyorót/kesudiót & tökmagot vágódeszkán késsel durvára aprítom aztán beleszórom az összegyúrt egyvelegbe
  • sütőpapírt teszek az öntöttvas serpenyőbe és a kész mixet beleteszem, alaposan elegyengetem
  • előmelegített sütőben alacsony hőfokon addig sütöm, amíg száradni kezd
  • serpenyőben hagyom kihűlni
  • felvágom, dobozolom, eszem
  • hűvös helyen tárolva úgy egy hétig eláll

fúd

Ha tetszett a bejegyzés

támogasd következő kalandomat egy fehérjeszelet árával.

500 Ft

Általános